Egészségben-betegségben: vedd kezedbe a saját egészségedet!

A betegséget akkor tudod a legjobban elkerülni, amikor még egészséges vagy. De akkor sem kell kétségbeesni, ha már beütött a krach.

Írtam korábban egy bejegyzést arról, hogy mivel tartozunk önmagunknak, a testi-lelki egészségünk megőrzésének érdekében. Ezt a témát akkor főként munkahelyi összefüggésben boncolgattam, mert ezen a blogon igyekszem mindent olyan kontextusban vizsgálni, amiről nekem is van személyes tapasztalatom.

A téma többeket is megszólított a környezetemben. Akár multis irodai dolgozóként, akár egyéni vállalkozóként dolgozó barátaimba, munkatársaimba botlottam, egybehangzóan állították, ismerik azt az önmagunk kizsákmányolásához vezető jelenséget, amikor a mindennapi teendőinket a saját egészségünk elé helyezzük.

Annál érdekesebb volt, amikor egy egészségügyi dolgozóként tevékenykedő ismerősömmel beszélgettem prevencióról, ugyanis ekkor vált számomra egyértelművé, hogy nem számít sem a munkakör, sem a környezet, sem az egészségügyi háttér: szinte mind ugyanabba a mulasztásba futunk bele, ha a saját egészségünkről van szó. Nevesen, hogy nem ismerjük a saját testünket eléggé, és főként, figyelmen kívül hagyjuk azokat a jelzéseket, amelyeket ettől a drága, finom műszertől kapunk.

Járok Niára (ez egy táncalapú mozgás), és ott a tanárom mindig azt hangsúlyozza, hogy vissza kell találnunk a testünkkel való kapcsolatukhoz, mert ez az egyetlen, amit biztosan magunkkal viszünk, bárhová is sodorjon bennünket az élet. A testünk hatalmas tanítómester, ha odafigyelünk rá, megmutatja, hogy érezzük magunkat éppen, minek örülünk, mitől leszünk feszültek, hogyan döntsünk egy adott helyzetben, mi az, amit igazából nem akarunk megtenni, kivel jó lenni, mit jó enni, hogyan jó mozogni… És bizony, ha megbomlik az egyensúly, akkor fájdalommal, betegséggel, diszkomfort-érzéssel jelzi nekünk azt is, hogy most valami nincs rendben. Hajlamosak vagyunk ezt a jelzőhangot kinyomni vagy szundira állítani, mint valami ébresztő-alkalmazást, pedig ez szinte minden esetben egy cselekvésre, önreflektálásra, változtatásra hívó hang. Sajnos, magam is többször estem már ebbe a hibába, pedig döntő többségben tudatosan élő embernek tartom magam.

Na de mit tehetünk akkor, ha „hiba van a rendszerben”?

Íme, pár lépés, amit az ismerősömmel, akinek hivatása mások egészségének megőrzése, összeszedtünk:

1. Ismerd meg a saját testedet.

Mennyit mókáztunk Samun, a kiállítási csontvázon, bioszórán iskolásként, de vajon igazán ismerjük őt? Tudjuk, mi alkotja a testünket, minek hol a helye, mi hogyan működik?

Ha nem, ne legyünk restek felütni egy témába vágó tankönyvet. Bánjunk úgy testünkkel, mint otthonunkkal, ismerjük, őrizzük, tartsuk rendben, takarítsuk, ápoljuk.

2. Vedd tudomásul, és tanuld megfogalmazni a tüneteket.

Ha szembe nézel a nehézségekkel, az már fél siker. Segíthet akár egy napló is, amiben vezeted a fő összefüggéseket a testi tüneteid és az életmódod között – egyébként az orvosok is ezt kérik rengeteg esetben, pl. egy ismeretlen eredetű allergia, migrén, stb. okainak feltárása esetén.

3. Ha beteg vagy: fogadd el, hogy beteg a tested.

Amikor baj ér bennünket, sokszor hajlamosak vagyunk a tagadás szakaszában megrekedni. Nem akarunk betegek lenni, nem akarunk törődni magunkkal, meg akarjuk várni, amíg elmúlik az egész. Ez a struccpolitika nem csak helytelen, de súlyos következményekkel is járhat. Csak azt a helyzetet tudjuk kezelni, azt van esély gyógyítani, amivel már hajlandóak voltunk szembenézni.

4. Kérdezni, kérdezni, kérdezni!

Nagyon fontos, hogy felkészüljünk, és a kérdéseinket elvigyük azoknak, akik segíteni tudják gyógyulásunkat. Ha komoly a baj, ne a szomszédtól, kuruzslótól, önjelölt szakemberektől kérjünk segítséget, hanem azoktól, akiket képesítésük, tapasztalatuk, hozzáállásuk erre feljogosít. Ne legyünk restek addig menni, amíg megtaláljuk őket. Kérjünk segítséget!

5. Ne fogadjunk el instant megoldásokat, ismerjük meg az egész képet!

Ahogy a fájdalomcsillapító is csak a tünetet enyhíti, sokszor egy gyors, drasztikus beavatkozás sem hozza meg  kívánt eredményt. Tájékozódjunk a lehetőségeinkről, ez a mi saját felelősségünk! Ne mulasszunk el rákérdezni az esetleges mellékhatásokra sem. Ez időigényes, de jobban megtérül, mint gyors megoldások reményében akár egy életre tönkretenni az egészségünket!

Mi, emberek sokszor vagyunk hajlamosak várni valakire, aki majd jön, és megmondja a tutit: milyen szakmát válasszuk/kivel járjunk/milyen ruha áll jól/milyen gyógyszert vegyünk be. Az kétségkívül fontos, hogy találjunk szakértő segítőket az úton. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: az élet bármely kérdéséről is legyen szó, végső soron, TE hozod meg a döntést, és te vagy az is, akinek a saját döntésével együtt kell élnie. Így hát hajrá: pattanj a tükör elé, és ismerkedj meg azzal a személlyel, aki a te egészségedért akár egy életen át felelősséget tud vállalni!

A cikket nem szakemberként, hanem mint impressziókat, tapasztalatokat, beszélgetéseket összegző szerző jegyzem.

Vélemény, hozzászólás?

Bezár