Napjainkban egyre erősödő trend az, hogy sok honfitársunk külföldre költözik átmenetileg, vagy akár hosszútávra, többek között a jobb megélhetés, a kaland, a fejlődési lehetőség reményében. A mai iskolások igen nagy hányada pedig már eleve külföldi felsőoktatási intézményekbe adja be jelentkezését. Ebben a cikkben a jelenség lélektani oldalát szeretném körüljárni, saját tapasztalatomon és álláspontomon keresztül.

Miért adja arra valaki a fejét, hogy külföldre költözzön?

A válasz erre nagyon egyszerű: mert megteheti. Olyan korban élünk, ahol minden lehetőség adott egy ilyen lépéshez.

– Szabadon utazhatunk – ezáltal sokat is utazunk, és nyitottabbá válunk a világra.

– Számtalan országban szabadon vállalhatunk munkát – nincsenek bonyodalmas körök.

– Főként Y és Z generációsként: beszélünk nyelveket – ha már az iskolarendszer kötelezővé tette, miért ne profitáljunk belőle?

– Az internet segítségével, minden szükséges információ a rendelkezésünkre áll – kevesebb a bizonytalansági faktor.

– Legalább egy ismerősünk már „kint” dolgozik – van segítség az elinduláshoz.

Hogyan válik tetté az elhatározás?

Erre nagyon sokféle választ lehetne adni, mert van, aki anyagi kényszerből próbál szerencsét egy másik országban, miközben esze ágában sincs itt hagyni a családját. Mást a munkahelye küld kiküldetésbe. Sokan indulnak útnak csalódottság, kiábrándultság végett, „nincs mit veszítenem”- attitűddel (közülük sokan csak sodródnak tovább odakint). És aztán ott vannak azok, akiknek a táborát én is erősítem: egyszerűen csak motoszkált bennem ez a gondolat, és szerettem volna kipróbálni magam egy másik országban is. Inspirált, hogy éveken keresztül csak multinacionális közegben dolgoztam, így a sokrétűség, diverzitás és az idegen nyelven történő kommunikáció nem kihívás, hanem a mindennapjaim voltak. Évek teltek el ebben a gondolatban, amikor adódott egy lehetőség, amely révén Ausztriában éltem 6 évet. 

Akkor most jó, ha én is kiköltözöm?

Az első kérdés, amit mindenki feltesz nekem a külföldi kitérőm kapcsán: 

„És, megérte?”

Erre mindenki konkrét választ vár, lehetőleg számbeli adatokkal. Számomra a megérte-e ennél sokkal többrétűbb kérdés, ezért nem is szoktam fekete-fehér választ adni, amitől az ismerőseim feltehetően tépik a hajukat.

Azt, hogy anyagilag megéri-e, számítsa ki bárki magának. Te mennyit keresel itthon? Milyen munkakörben tudsz kint elhelyezkedni? Keresnél annyit odakint, mint otthon? 

Milyen kiadások merülnek fel? Mennyibe kerül az albérlet odakint? Van pénzed kaucióra? Elég egy szoba, vagy vinnéd a családodat is? Ők is fognak pénzt keresni? Ha csak szobát bérelsz, mennyi ideig lennél képes megosztani az albérletedet vadidegenekkel? Rendben vagy azzal, hogy albérletben kell élned, ha itthon esetleg saját lakásod volt?

Mennyire vagy tudatos, be tudod osztani a pénzed? Itthon be tudtad? Le tudsz mondani plazmatévéről, új telefonról, új ruhákról, autóról, amíg egyenesbe állsz? 

Akarsz öngondoskodni? Fogsz kötni odakint nyugdíjbiztosítást, betegbiztosítást, balesetbiztosítást? Ismered ezek költségeit?

Ismered az adott ország szociális rendszerét? Milyen támogatásokat lehet igénybe venni? Ki fogod járni az utat, hogy minél több pénzt szerezz vissza az államtól?

Minden adat elérhető a világhálón – bátran olvassatok utána, és osszátok-szorozzátok ki magatoknak a választ a fenti kérdésre.

És a nem materiális megfontolásra szánt kérdések:

Tényleg elég jó a nyelvtudásod? Érteni fogod az orvost, a hivatali ügyintézőt? Tudsz adott esetben tolmácsolni a családodnak? Elég jó a nyelvtudásod ahhoz, hogy a képzettségednek megfelelő munkát végezd? Támogatja az adott ország a nyelvtanulásodat?

El tudod fogadni, hogy te odakint mindig külföldi leszel? Vállalod az identitásodat? Nem fogsz magadra venni minden apró megjegyzést, mert belül frusztrált vagy, amiért nem értenek meg? Nyitott, elfogadó személyiség vagy?

Mennyire fontos neked a tömegközlekedés, az egészségügy, a szociális ellátások? Élsz ezekkel, befolyásolja a komfortérzetedet?

Van gyereked? Milyen oktatási lehetőségeket tudsz számára biztosítani itthon, és milyet külföldön?

Oké, ha csak hétvégente látogatsz haza? Ha lemaradsz a programokról a gyerekkori barátokkal, családdal, mert nem tudsz hazajönni? Ha emiatt esetleg el is távolodsz tőlük?

El tudod fogadni, ha nem tudsz azonnal hazajönni a beteg szüleidhez?

És akkor még egyszer a kérdés: Neked, személy szerint, mindent összevetve, megéri?

Tudom, ezek némileg provokatív kérdések – de ha picit is elgondolkoztál ezeken, akkor elérték a céljukat. Nincs rájuk helyes/helytelen válasz. Mindenkinek csak és kizárólag a saját igazságának kell megfelelnie. Ha te úgy érzed, te is szerencsét próbálnál, szeretnéd, motoszkál benned a gondolat – menj! Ha jól átgondoltad, és nem valamiféle csodát vársz egy ilyen költözéstől, akkor garantálom, hogy nem fogod megbánni ezt az életre szóló tapasztalatot! Én nem bántam meg, sőt, mindenkinek ajánlom, aki kedvet érez hozzá! 

És mi van, ha én tökre nem akarok külföldre költözni? Az már ciki?

Ahogy egyre többek költöznek el, úgy növekszik azoknak a száma is, akik elkezdték magukat szinte rosszul érezni, amiért ők hazájukban maradtak. Erősödik a bizonytalanság, hogy jól döntöttek-e, amikor nem vállalták be ezt a kihívást, pedig mennyi pozitívummal kecsegtet egy ilyen lehetőség, a szomszéd is abból fizette ki a jelzáloghitelét, a gyerekei meg külföldön tanulnak, micsoda lehetőség. Esetleg minden osztálytársam Ausztriában meg Angliában tanul tovább, én meg csak az ELTE-n, milyen ciki.

Az az igazság, hogy nem kell emiatt rosszul érezned magad. Ha te őszintén, saját ösztöneidre hallgatva döntesz a maradás mellett, akkor neked éppen az a jó megoldás. Nem kell külföldre költöznöd azért, hogy sikeres legyél, és a gyerekeid sem a jó egyetemtől lesznek boldogak, hanem például attól, ha a szülei azok. Ne dőlj be a trendeknek! Tedd azt, amit a saját szíved diktál.

Legyen ez a mottód az élet minden területére!