Lifelong Learning – Szénási Krisztina

Itt van az ősz, itt van újra: a változás jegyében

SzenKri-ADMIN — Fri, 06 Sep 2019 14:48:17 +0000

A szeptember mindig remek alkalom a rendszerezésre, lomtalanításra, újratervezésre. Nézzük meg közelebbről, életünk mely területeit érdemes ilyenkor számba venni.

Szeptember hava sokunk életében jelent fontos mérföldkövet. Véget ér a nyári feltöltődés ideje, újra elindul az iskola, vár bennünket a sok munka, az új kihívások. Sok kedves barátom gyermeke ment idén először iskolába, ez a gyermek és családja számára is egy új korszak kezdete. A mezőgazdaságban ez a hónap a betakarítás, a szüret, az őszi szántás-vetés ideje, ha úgy tetszik, ilyenkor gyűjthetjük be mi is azon magvak eredményeit, melyeket az év első felében elvetettünk. Környezetünk változás előtt áll, hamarosan itt a tél, a visszavonulás ideje, így nem csoda, hogy urbánus életünkben is mérföldkő a szeptember. Ez a döntések hava. Ilyenkor tesszük fel a kérdést, hogy mi az, ami értéket képvisel az életemben? Mire van még szükségem, mi visz engem tovább? Mi az, ami már nem táplál, amit eltávolíthatok a mindennapjaimból?

Amikor ezzel a szemlélettel közelítünk az élet kérdéseihez, megkönnyítjük a dolgunkat. Amint feltesszük magunknak a kérdés: miért? (tartom meg ezt a ruhát, vállalom ezt a munkát, készítem ezt a kimutatást, viszem a gyermekemet ebbe az iskolába), letisztulnak a cselekedeteink mögött rejlő valódi szándékok. Motivációink ismeretében könnyebben hozzuk meg döntéseinket, és vágunk bele rég halogatott változtatásokba. Ez az agilis gondolkodásmód veleje.

Íme néhány terület, amelyben hasznát vehetjük az ebben az időszakban rejlő energiáknak:

Otthon és lakókörnyezet

Nézzünk körül alaposan közvetlen környezetünkben. Biztos, hogy minden a helyén van? Minden tárgyra szükségünk van? Kiszolgálja az életterünk a mi szükségleteinket, vagy épp ellenkezőleg, mi állunk lakóhelyünk szolgálatában? Bátran dobjuk ki, amiből nincs hasznuk, ami csak a helyet foglalja, csináljunk teret annak, amire valós igényünk van!

Ruhatár

Sok hölgy (és férfi) gyenge pontja a gardróbszekrény. Nem ismerek senkit, akinek ne lenne olyan ruhadarabja, amit már évek óta nem hordott, de nem meri kidobni, hátha belefogy/belehízik, újra divatba jön. Még gyakoribb, hogy meg is feledkezünk arról, mi lapul a szekrényünk mélyén. Akkor meg minek tartogatni? Gondoljunk bele: nem lenne jobb reggelente csak azon ruhadarabok közül válogatni, amelyekben valóban jól érezzük magunkat?

Kapcsolatok

Mindig egy tanulságos feladat végig venni ismerőseink listáját, és feltenni a kérdést: vele miért tartom a kapcsolatot? Döntésem ez a kapcsolat, vagy csak a megszokás vezérli? Mit tesz hozzá ez az ember az életemhez? Vigyázat: olykor igazán felkavaró felismerésekre juthatunk!

Karrier és fejlődés

Jó helyen vagyok, jó helyre tartok? Mi a célja annak, amit csinálok? Ebben a hónapban jellemzően rengeteg képzés kerül meghírdetésre: érdemes ezek közül mazsolázni, és itt az ideje annak is, hogy végre jelentkezzünk arra a kurzusra/tanfolyamra/táncórára/sportórára/rajzszakkörre, amivel már régóta szemezünk!

A sort még folytathatnám a végtelenségig – az életünknek számos szegmensében tudunk profitálni ebből az időszakból. Ha félünk a változásoktól, akkor se csüggedjünk, mert ez természetes érzés: viszont elég egyszerre csak egy lépést megtenni, és ahogy haladunk az úton, úgy leszünk egyre bátrabbak is!

Lehet ezt tanulni? A válasz: igen! A WIFI Hungária szervezésében megrendezésre kerülő Agilis szemléletmód a gyakorlatban tréningen arra teszek majd kísérletet, hogy felkészítsem a résztvevőket a változásokra, amelyeket elősorban az üzleti-és projektéletben, nem mellékesen pedig a mindennapjaikban is felhasználhatnak majd.

Sikeres, harmóniában és eredményekben gazdag őszi időszakot kívánok mindenkinek!

The post Itt van az ősz, itt van újra: a változás jegyében appeared first on Szénási Krisztina.

Mi köze a régészetnek az önismerethez?

SzenKri-ADMIN — Fri, 14 Jun 2019 16:18:09 +0000

Megtalálni valamit, ami feltárásra érdemes. Hosszas, alapos munkával, lépésenként közelebb kerülni a valósághoz. Nagy igazságok nyomára bukkanni, majd rájönni: amit mi kemény munkával felismertünk önnön életünkben, azt már mások is tudták előttünk. Vajon most az archeológiáról vagy az öntudatról beszélek?

Kislány koromban egy időben régész (is) akartam lenni. Persze a régészetet akkoriban valamiféle romantikus, kalandos foglalkozásnak képzeltem, ami jórészt abból áll, hogy egy Indiana Jones-szerű, sármosan szemtelen fickó oldalán fedezem fel Egyiptom vagy más egzotikus ország kincseit, miközben sikeresen megküzdök a rám váró természeti akadályokkal és pénzéhes haramiákkal. Az csak később vált világossá, hogy rengeteg archeológus nemhogy nagy egzotikus kincs, hanem még ásatás közelébe sem jut évekig, valamint hogy sem elegendő türelmem, sem kellő elhivatottságom nincs ehhez a szép szakmához.

Aztán más foglakozást választottam, és az emberi gondolkodás, a belső hajtóerő, a fejlesztés-fejlődés, az egészség és a teljesítmény közti egyensúly kutatása és megértése mellett tettem le a voksom. Nem mondhatom, hogy ez ne lenne időnként éppen olyan érzés, mintha egy sötét szűk egyiptomi sírkamrából keresném a kiutat, miközben valaki kívülről rám vágja az ajtót, az utolsó fényforrást is elzárva. (Ki mondja, hogy végül nem kapjuk meg, amire vágyunk?)

Ez év elején eljutottam a Magyar Nemzeti Múzeum egy régészeti konferenciájára, ahol a szakemberek rövid előadásokkal és poszterekkel tárták a nagyközönség elé 2018 legjelentősebb magyarországi régészeti eredményeit. Nagyon értékes leletekre bukkantak többek között az épülő Miskolc-Kassa autópálya útvonalán, akad itt bronzkori földvár, honfoglaló temető, korai földművesek nyoma és germán település részlete. Ugyanígy feltártak egy, szinte az összes régészeti és történeti korszakot felvonultató lelőhelyet Balatonszentgyörgyön, és akadnak még további jelentős lelőhelyek is szerte az országban. Nem szándékom archeológiai szakcikket írni, ezeket is csak azért mesélem el nektek, mert rendkívüli módon lenyűgözött mind a lelőhelyek gazdagsága, mind a talált leletek összetettsége és minősége; leginkább pedig a tudományoknak azon összessége, amely lehetővé teszi, hogy néhány használati tárgy és csontváz segítségével pontos képet nyerhessünk arról, hogyan is éltek és haltak, hol laktak, mivel foglalkoztak, milyen életmódot követtek őseink, és az milyen hatással volt rájuk. Hogy a fogak állapota megmutatja, mennyi gabonát fogyasztottak (sokat – a malomkövek között őrölt gabona akár a tövekig lekoptatta a fogsorokat), és hogy kereskedő életmódjukból adódóan milyen sokat vándoroltak (a sok sétától olyan mértékű kopás lépett fel, amely még ennyi idő távlatából is kimutatható a csontokból).

Elgondolkodtam: miért van az, hogy sokszor a külvilágból várjuk a választ a kérdéseinkre, amikor itt van minden tudás, amire csak szükségünk lehet: leletekben, történelemkönyvekben, versekben és prózában, filmben és zenében, vagy akár a saját génjeinkben, vérünkben. Miért keresünk mindig „új” igazságot? Lehet, hogy a világ változik körülöttünk, de mi, emberek, ugyanúgy működünk. Ugyanúgy fog elkopni a mi fogunk is, ha követ rágunk!

Sokan hirdetik, hogy ne nézzünk a múltba, hiszen ami volt, elmúlt, nem kell azt megértenünk vagy elemeznünk, és csak a jelenre kell összpontosítanunk. Én azt vallom, hogy igen, a jelenben kell élnünk; de a „múlt”, az elődeink vagy önmagunk életének, gondjainak, bölcsességének ismerete és megértése nem hogy gátolja, hanem még segítheti is a mi saját utunkat.

Te, aki talán épp a saját hivatásodat, párodat, hobbidat, életcélodat keresed: bízz benne, hogy már minden tudás benned van, amire csak szükséged lehet (úgy is mondhatnám: a véredben van). Végezz ásatást a saját életedben, porold le a régmúlt elfeledettnek hitt emlékeit kishitűségről, félelemről, bizonytalanságról, és tedd fel őket életed múzeumának polcára, ahol bármikor megtekintheted őket, mint külső szemlélő. Azután állj neki, hogy kifényesítsd belső kincseidet, mint a kreativitás, a jószándék, a hit és a bizalom, hogy ezeket magaddal vihesd bárhová, és bármilyen helyzetben alkalmazhasd.

Légy a saját életed Lara Croftja vagy Indiana Jones-a!

Szükséged lenne egy tapasztalt “régészre” a saját projekteden? Nézz utána, Neked miben tudok segíteni!

The post Mi köze a régészetnek az önismerethez? appeared first on Szénási Krisztina.

Lifelong learning, a jövőd megalapozója

SzenKri-ADMIN — Mon, 18 Mar 2019 08:24:15 +0000

A jövő kompetenciáit vizsgálva, egyre gyakrabban bukkan fel a Lifelong Learning, azaz az élethosszig tartó tanulás fogalma; az a képesség, hogy időről időre képesek legyünk új ismereteket elsajátítani, illetve a meglévő készségeinket fejleszteni.

Rohamosan fejlődő világunkban egyre több, főként technikai eredetű eszköz, folyamat, információ bukkan fel, amelyet el kell sajátítanunk, miközben mind a magánéletünket, mind a munkahelyünket egyre inkább átformálja a digitalizáció.

Én az Y generációhoz tartozom – az én szüleimnek még elegendő volt arra felhívni a figyelmet, hogy hogyan kerüljek el potenciálisan veszélyes embereket, helyzeteket, és hogy ne menjek el idegenekkel cukrot enni. Most a mi generációnk vált szülővé, nevelővé, és nekünk már arra az ismeretlen, sokszor megfoghatatlan fenyegetésre is fel kell készítenünk gyermekeiket, amely a virtuális térből leselkedik rájuk. Mindezt úgy, hogy nem ritkán a gyermek maga sokkal jobban benne van ebben a világban, mint mi magunk. Hogyan alakíthatnánk a jövőjüket felelősséggel, ha nem fordítunk figyelmet arra, hogy velük együtt fejlődjünk, tanuljunk?

A munkahelyi átalakulás még szembeötlőbb. Dolgoztam olyan munkahelyen, ahol egyszerre használtuk a legmodernebb, távolról is elérhető archiválási technikákat, és iktattunk fontos procedúrákat papíralapon, kinyomtatva. Nem kérdés, hogy melyik módszer a hatékonyabb; hosszú távon csak azok a vállalatok maradhatnak fent, amelyeket képesek alkalmazkodni a digitális forradalomhoz. Ugyanakkor, meg kell őriznünk a cég alapértékeit is, és végig kell kísérnünk a dolgozókat a gyakran igen nehéz változási folyamaton.

Azt jelenti mindez, hogy folyamatosan, egész életünkben tanulnunk kell valamit? Újra és újra be kell ülnünk az iskolapadra, ahogy tettük azt már kisgyermekként, és folytattuk, ha a felsőoktatást is beleszámítjuk, 15-17 éven keresztül? Sosincs vége annak, hogy mindig úgy érezzük, kevés, amit tudunk, mert elszalad mellettünk a világ, és már nem értjük gyermekeinket, vagy újabb fejlesztendő területeket fedezünk fel a szokásos céges teljesítményértékelőben?

A jó hír az, hogy a Lifelong Learning nem feltétlenül egyenlő a tanulással, vagy a klasszikus oktatással. Természetesen az oktatás is lehet az élethosszig tartó tanulás egyik eleme, de ugyanígy lehet az egy új munkakör, egy új hobbi, egy utazás, egy kiállítás, vagy éppen egy blog olvasása.

Minden, amit befogadunk, minden tapasztalat, amit szerzünk, többé tesz bennünket, és egyre alkalmasabbá tesz minket arra, hogy fejlesszük azokat a készségeinket, amelyek segítségével legyűrjük az elénk táruló nehézségeket. Így számomra az élethosszig tartó tanulás egy döntéssel kezdődik: úgy döntök, hogy nyitott vagyok a világra, és mindenre, amit az nyújtani tud. Így nem csak egy sikeresebb, hanem egy sokkal boldogabb élet alapjait fektetem le.

Ha érdekel, hogyan tudod felébreszteni a fejlődésre iránti vágyadat, vagy motiválni munkatársaidat a változásra, keress bátran! Ajánlataimért kattints a gombokra!

The post Lifelong learning, a jövőd megalapozója appeared first on Szénási Krisztina.