<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Mentáltréning &#8211; Szénási Krisztina</title>
	<atom:link href="https://szenasikrisztina.hu/category/uzleti-cikkek/mentaltrening/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>https://szenasikrisztina.hu</link>
	<description>Írónő</description>
	<lastBuildDate>Thu, 04 Mar 2021 12:22:14 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu</language>
	<sy:updatePeriod>
	hourly	</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>
	1	</sy:updateFrequency>
	<generator>https://wordpress.org/?v=5.8.3</generator>
	<item>
		<title>9 DOLOG, AMIRE A PROJEKTMENEDZSMENT MEGTANÍTOTT – 7. RÉSZ: SZEMBENÉZNI A VESZÉLLYEL</title>
		<link>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-7-resz-szembenezni-a-veszellyel/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-7-resz-szembenezni-a-veszellyel</link>
					<comments>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-7-resz-szembenezni-a-veszellyel/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[SzenKri-ADMIN]]></dc:creator>
		<pubDate>Tue, 07 Apr 2020 00:00:00 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Mentáltréning]]></category>
		<category><![CDATA[Projektmenedzsment]]></category>
		<category><![CDATA[Üzleti cikkek]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://szenasikrisztina.hu/?p=1133</guid>

					<description><![CDATA[<p>„Hátha mégsem történik meg, söpörjük csak gyorsan a szőnyeg alá, és tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna” – hangzik a mondat, amit egy felelős projektvezető sosem ejt ki a száján. Érdekes helyzetbe keveredtem, ugyanis a projektmenedzsmentet bemutató&#160;sorozatomban&#160;épp akkor érkeztem el a rizikó menedzsmentet taglaló részhez, amikor beütött hazánkban a koronavírus okozta járvány. Ha valaminek, [&#8230;]</p>
<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-7-resz-szembenezni-a-veszellyel/">9 DOLOG, AMIRE A PROJEKTMENEDZSMENT MEGTANÍTOTT – 7. RÉSZ: SZEMBENÉZNI A VESZÉLLYEL</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="1133" class="elementor elementor-1133" data-elementor-settings="[]">
						<div class="elementor-inner">
							<div class="elementor-section-wrap">
							<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-5f70763 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="5f70763" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-44839c48" data-id="44839c48" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-5037147c elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="5037147c" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>„Hátha mégsem történik meg, söpörjük csak gyorsan a szőnyeg alá, és tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna” – hangzik a mondat, amit egy felelős projektvezető sosem ejt ki a száján.</p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-635ac406 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="635ac406" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p><span style="font-size: 18px;">Érdekes helyzetbe keveredtem, ugyanis a projektmenedzsmentet bemutató&nbsp;</span><a href="https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-1-resz/" target="_blank">sorozatomban</a><span style="font-size: 18px;">&nbsp;épp akkor érkeztem el a rizikó menedzsmentet taglaló részhez, amikor beütött hazánkban a <b>koronavírus okozta járvány</b>.</span></p>
<p>Ha valaminek, akkor ennek a betegségnek aztán biztosan semmi köze a projektmenedzsmenthez, gondolhatnák. Pedig de. Nagyon is kiválóan lehet itt párhuzamot állítani.</p>
<p><b>De mi is az a risk management, magyarul kockázatmenedzsment?</b></p>
<p>Üzleti vagy IT projektvezetőként van egy nagyon fontos feladatunk, méghozzá rögtön a projekt elején: ez pedig a projekt sikerességét befolyásoló rizikók azonosítása és kezelése. Van elég emberünk? Helyükön vannak a megfelelő szakértők? Van elég időnk? Befolyásolhat bennünket az aktuális gazdasági állapot? Sok az ismeretlen tényező a projektünkben? Azaz, kérdéseket teszünk föl, és azok mentén vázoljuk, milyen lehetséges hatások érhetik a munkánkat, mi ezen hatások lehetséges bekövetkezési <b>valószínűsége</b>, mennyire lennének súlyosak ezen hatások <b>következményei</b>, és ez alapján, milyen választ fogunk adni rájuk. Röviden és tömören, ennyi tehát a rizikómenedzsment lényege:</p>
<p><b>1.<span style="white-space:pre">	</span>Elfogadni, hogy vannak rizikók.</b></p>
<p><b>2.<span style="white-space:pre">	</span>Menedzselni őket.</b></p>
<p>Persze most sarkítottam némileg, de akárhogy csűröm-csavarom: nem egy bonyolult képlet.</p>
<p><b>De akkor miért nem csináljuk?</b></p>
<p>Annak ellenére, hogy a <b>kockázatok átláthatósága</b> igen fontos jelentőséggel bír az üzleti projektjeink eredményességének és megítélésének szempontjából, sok projektcsapat mégis megfeledkezik a megfelelő akciótervekről. Számtalan projekt dokumentációjába volt már alkalmam beletekinteni „külsősként”, és bizony az a táblázat, ami a rizikók nyomon követésére van fenntartva, a legtöbb esetben üresen marad. Mi ennek az oka? Nagyon egyszerűen az, hogy még a projektekben is sokan azt gondolják, hogy amit nem teszünk transzparenssé, az nem is következik majd be. Ha nem látom a veszélyt, akkor az nem is valódi veszély. Ha nem foglalkozom vele, akkor kibújhatok a felelősség alól. Valójában<b> a veszélyek tagadása mögött sokkal nagyobb félelemfaktor búvik meg, mint ami a veszélyekkel történő valós szembenézéssel jár</b>, de az emberi psziché már csak így működik: önmagát cselezi ki.</p>
<p><b>Mi történik egy projektben, ahol nincs megfelelő válságmenedzsment?</b></p>
<p>Az esetek egy részében valóban nem üt be a krach, amitől tartottunk. Ilyenkor hajlamosak lehetünk megerősödni saját biztonságtudatunkban, lám, felesleges volt a pánik, nincs itt semmi látnivaló, oszoljanak, kérem. Igen ám, de ez többnyire nem a saját érdemünk, hanem puszta szerencse, illetve az is elmondható, hogy ezekben az esetekben a veszedelem beköveztének valószínűsége <b>amúgy is elég alacsony volt</b>. Tehát, nem az én érdemem, ha nem esett a fejemre egy tégla, amikor kiléptem a lakásból, hanem várható volt, hogy tartja magát a ház homlokzata.</p>
<p>A többi esetben viszont épp az fog bekövetkezni, amivel olyan nagyon nem akartunk szembenézni, és akkor ott állunk majd megoldások nélkül, mert <b>nem terveztünk előre</b>. Ilyenkor indul a bűnbakkeresés, illetve a <b>külső körülmények</b> <b>okolása</b>: „Oké, azt tudtuk, hogy csak két fejlesztő ért ehhez a szoftverhez, de ki gondolta, hogy mindkettő egyszerre mond fel”, vagy „Jó, hát nem csináltunk még ilyen projektet, azért nem tudtuk előre, hogy ez és ez nem fog működni.” Mindeközben például az, hogy egy bizonyos feladat elvégzésére csak <b>korlátozott számú szakember</b> áll rendelkezésre, illetve az, hogy olyan fába vágtuk a fejszénket, amit <b>előttünk még senk</b>i nem csinált, <b>önmagában is egy hatalmas rizikófaktor</b>. Tehát, ha most például Magyarországon felütötte a fejét egy olyan kórokozó, amit még senki sem ismer igazán, és aminek a megbetegedési és halálozási statisztikáit még nem tudjuk óramű pontossággal megbecsülni, ugyanakkor a korábbi tapasztalatok abba az irányba mutatnak, hogy tömeges megbetegedések várhatók, miközben véges az egészségügyi-ellátóhelyeink kapacitása, akkor ésszerű válasznak tűnik a „jobb félni, mint megijedni” elvét követve <b>óvatosabb fokozatra kapcsolni</b>.</p>
<p>Ne legyenek senkinek illúziói: minden veszélyhelyzet, amit nem kezelünk elég körültekintően, magában hordozza a <b>nagyobb veszteség </b>lehetőségét. Az üzleti projektekben ez a veszteség többnyire anyagi, de kedvezőtlenül hathat az ügyfélélményre is, mert senki nem akar majd olyan céget megbízni, aki nem számol az ismert kockázati tényezőkkel.</p>
<p><b>Mit csinál egy projektvezető fenyegetettség esetén?</b></p>
<p>A projektvezető feladata azonosítani, osztályozni a rizikókat, és az üzleti oldal képviselőivel együttműködésben megfelelő akciótervet felállítani. Ez lehet annyi is, és sokszor valóban csak ennyiben marad, hogy megállapítja, az adott veszély valószínűsége vagy várható hatása olyan kismértékű, hogy nem érdemes invesztálni a megelőzésbe.</p>
<p>Nem a projektvezető oldja meg a rizikókat, de az ő felelőssége a transzparencia biztosítása, és az, hogy minden érintett megfelelően tájékoztatva legyen. A <b>felelősség vállalása</b> tehát kulcskérdés a kockázatmenedzsmentben, mind egyéni, mind kollektív szinten.</p>
<p><b>Minden rizikó egyben lehetőség is</b></p>
<p>A projektmenedzsment metodikából tanultam meg azt is, hogy nem minden „risk” jelent automatikusan veszélyt, hanem vannak olyan kockázatok, amelyek inkább fejlesztési esélyt hordoznak magukban. Ezt a szaknyelv a threat (<b>fenyegetés</b>) és opportunity (<b>lehetőség</b>) alkategóriák alapján különbözteti meg. Tehát az, ha valami olyan történik, ami nem várt irányba befolyásolja az üzleti projektünket, lehet, hogy hosszú távon egy fejlődési potenciált jelenthet. Kár, hogy ez a köznyelvbe még nem ültetődött át &#8211; talán kevésbé menekülnénk fejvesztve a kockázatok elől.</p>
<p>És akkor mi az üzenet? Ne féljünk szembenézni a kockázatokkal, mert lehet, hogy amit most hatalmas veszélynek gondolunk, sokkal kevésbé lesz súlyos, mint gondoljuk. Ugyanakkor, ha valóban az lesz, hosszútávon sokkal kifizetődőbb <b>felelősen</b> cselekedni, azaz: szembenézni a<b> valós</b> veszélyekkel, és megfelelő <b>akciótervet</b> készíteni. A félelmeinket ugyanis csak akkor győzhetjük le, ha nevén nevezzük, és saját mentális táblázatunkba vésve jól kivesézzük őket.</p>					</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
						</div>
						</div>
					</div>
		<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-7-resz-szembenezni-a-veszellyel/">9 DOLOG, AMIRE A PROJEKTMENEDZSMENT MEGTANÍTOTT – 7. RÉSZ: SZEMBENÉZNI A VESZÉLLYEL</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-7-resz-szembenezni-a-veszellyel/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>9 DOLOG, AMIRE A PROJEKTMENEDZSMENT MEGTANÍTOTT – 5. RÉSZ: TE ÉRINTETT VAGY-E?</title>
		<link>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-5-resz-te-erintett-vagy-e/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-5-resz-te-erintett-vagy-e</link>
					<comments>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-5-resz-te-erintett-vagy-e/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[SzenKri-ADMIN]]></dc:creator>
		<pubDate>Wed, 22 Jan 2020 11:45:23 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Mentáltréning]]></category>
		<category><![CDATA[Projektmenedzsment]]></category>
		<category><![CDATA[Üzleti cikkek]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://szenasikrisztina.hu/?p=1058</guid>

					<description><![CDATA[<p>Az, aki segíteni akar nekünk, nem mindig az, aki segíteni is tud. Nincs ez másképp az üzleti életben sem. Volt egy fiatal kolléganőm – nevezzük Júliának- , akinek a megbeszélések – vagy, ahogy multinál emlegetni szokás, „meeting-ek” &#8211; voltak a mumusai. Egy éve dolgozott projektvezetőként, és egy idő után az volt az érzése, hogy már [&#8230;]</p>
<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-5-resz-te-erintett-vagy-e/">9 DOLOG, AMIRE A PROJEKTMENEDZSMENT MEGTANÍTOTT – 5. RÉSZ: TE ÉRINTETT VAGY-E?</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="1058" class="elementor elementor-1058" data-elementor-settings="[]">
						<div class="elementor-inner">
							<div class="elementor-section-wrap">
							<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-18cfba26 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="18cfba26" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-35230786" data-id="35230786" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-8d398c2 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="8d398c2" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Az, aki segíteni akar nekünk, nem mindig az, aki segíteni is tud. Nincs ez másképp az üzleti életben sem.</p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-4a7c4e6 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="4a7c4e6" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Volt egy fiatal kolléganőm – nevezzük Júliának- , akinek a megbeszélések – vagy, ahogy multinál emlegetni szokás, „<i>meeting-</i>ek” &#8211; voltak a mumusai. Egy éve dolgozott projektvezetőként, és egy idő után az volt az érzése, hogy már semmi mást nem csinál, csak meetingről meetingre jár, és közben <b>nem jut ideje</b> az adminisztratív feladataira. Egy tavaszi estén ültünk ketten az irodában, mindketten az elmaradásainkon dolgozva, és kétségbeesetten panaszkodott, hogy most is épp azért ül itt hat óra után, ahelyett, hogy odakint élvezné a kellemes időt és a madárcsicsergést, mert állandóan tárgyalásokon ül.&nbsp;</p>
<p>Megkérdeztem tőle, hogy mit gondol, miért van ennyi megbeszélése egy nap. Azt válaszolta, nagyon gyakori, hogy nem jön el minden meghívott, akinek ott kellett volna lennie, és így meg kell ismételni egy-egy meetinget. Sokszor hiányzik a megbeszéléseiről épp az a szakértő, vagy az a döntéshozó, akinek a szereplése a <b>leglényegesebb</b> lett volna. Sajnos ez sokszor csak utólag derül ki.&nbsp;</p>
<p>Ennél is nagyobb problémát jelent azonban az, hogy eljönnek olyanok is a tárgyalásokra, akik ugyan érintettek a projektben valamilyen módon, de érdemben <b>nem tudják előlendíteni </b>azt. Viszont hoznak száz új kérdést meg problémát, amelyek döntő többsége nem releváns; azonban, mire ez kikristályosodik, addigra rengeteg idő veszik kárba. Sajnos ez a jelenség mindennapossá vált Júlia projektvezetői munkásságában.</p>
<p>Épp ma történt, mesélte, hogy kapott egy listát a főnökétől azokról a személyekről, akik egy bizonyos jogi területért felelnek, azzal a megerősítéssel kísérve, hogy egészen bizonyosan köztük lesz az az egy vagy több döntéshozó, akire szüksége van. Júlia szépen előkészítette a meghívót, röviden vázolva, miről is lesz szó, és <b>konkrétan</b> kitért arra, milyen témában vár majd döntést. Mivel épp egy régóta boncolgatott kérdéskörről volt szó, a meghívottak <b>lelkesen</b> feleltek, hogy ott lesznek, mindenben segítenek, hogy haladjon az ügy. Ebből aztán egy egész jó kis találkozó kerekedett, melynek a végén azonban hidegzuhanyként érte az egyik résztvevő kijelentése: „Ja, hát ez tök hasznos kis megbeszélés volt, de döntést mi nem hozhatunk. Ez xy hatásköre, őt miért nem hívta meg?”&nbsp;</p>
<p>Tehát, összegezve, a résztvevőket valóban érdekelte a téma és szívesen beszélgettek róla, de a megbeszélés céljának elérésében, ami egy konkrét határozathozatal volt, egyáltalán <b>nem voltak illetékesek</b>. A meghívóról lemaradt épp az az egy ember, akire szükség lett volna. Miért nem derült ez ki azonnal?</p>
<p><b>A túlbuzgóság csapdája</b></p>
<p>Viszonylag tapasztalatlan projektvezető kollégám jogosan esett kétségbe, amikor azt érezte, hogy még a gondos utánajárás és előkészítés sem mentheti meg őt a fölösleges köröktől. Hiszen előre egyeztetett a főnökével, tőle kapta a résztvevők listáját. Majd időben kiküldte a meghívót. Mindenki tudta miben vár támogatást. <b>Mit tehetett volna másként</b>, kérdezte tőlem?</p>
<p>Rutin hiányában több banánhéjon is elcsúszhat egy kezdő projektmenedzser. Elsőként megnéztük, mi volt pontosan a kiküldött meghívóban, illetve az azt kísérő e-mailben, hátha rájövünk, hol siklott félre az üzenet. Lényegre törő, mégis informatív írással szembesültem, ahol valóban egyértelműen ki lett emelve, hogy a megbeszélés célja egy adott döntés meghozatala volt. A meghívó kitért arra, hogy a kapott iránymutatás értelmében a címzettek között vannak az ebben a döntéshozatalban illetékes személyek. Ugyanakkor feltűnt, hogy ebben a formában a meghívó kézbesítője egy feltételezéssel dolgozott, amire <b>nem kért visszaigazolást</b>. Igen: meg kellett volna kérdeznie a címzettektől egyértelműen, hogy ők fognak-e döntést hozni.</p>
<p>Joggal merülhet fel a dilemma, ahogy Júlia felháborodott kérdése is, hogy miért nem jelezte a címzettek közül senki proaktívan, hogy a döntés nem az ő hatásköre? Miért nem válaszoltak azonnal, hogy ezt a témát xy-nal kell megvitatni? Miért igazolta vissza az összes meghívott a részvételét, és vett részt valóban a megbeszélésen, feleslegesen?</p>
<p>Elgondolkoztam ezen. Miért is? <b>Miért</b> akarnak olyanok is beleszólni a szakmai ügyeinkbe, akik nem tudnak érdemben hozzátenni – sőt, észrevételeikkel lehet, hogy csak még jobban megkavarják a munkánkat?</p>
<p>Az a tapasztalatom, hogy az emberek döntő részében megvan a nemes szándék, hogy <b>segítsen a másiknak</b>. Ha kap egy meghívót egy projektvezetőtől, és ő szívén viseli az adott projekt sorsát, akkor el fog menni a megbeszélésre, akkor is, ha nem tud érdemben hozzászólni. Mert a pozíciója révén kötelességének érzi, hogy ott legyen. Vagy mert, nem is tudom, ciki lenne azt mondani, hogy ebben nem tudok segíteni, fordulj ahhoz, aki tud. Vagy, akár, mert egész egyszerűen jó lehetőségnek tekinti, hogy felhozza a saját maga által fontosnak vélt kérdéseket – még akkor is, ha a megbeszélésnek nem ez a célja. Nem mindenhol van ez így persze, de abban a vállalati kultúrában, amelyben akkoriban dolgoztam, így volt. Ezzel csak annyi a baj, hogy ott, ahol a jószándék magas egoval párosul, nem szokás kimondani, hogy: <b>„Bocs, ezt nem tudom.”</b> Vagy: <b>„Lenne mondanivalóm, de látom, neked most másra van szükséged, így azt megtartom magamnak.”</b></p>
<p>Ugyanígy látnak el bennünket kéretlen tanácsokkal, lendült bele Júlia, aki akkoriban épp egy szakításból próbált kikecmeregni, amikor a magánéletünkről van szó. Akkor is mindenki beledumál, hogy mit kellene csinálnunk, még ha nem is kértünk véleményt. Mi pedig csak állunk és nézünk tanácstalanul, a sok jótanács kereszttüzében, és semmivel sem vagyunk előrébb, mint korábban. Viszont legalább mások jól érzik magukat, mert azt hiszik, milyen nagyon segítettek. <b>Pedig sokszor épp az ellenkezője történik.</b></p>
<p><b>Érintett személyek: a Stakeholder lista</b></p>
<p>Sok „meeting” akad el ott, hogy nem a megfelelő résztvevők kerülnek meghívásra. A távol maradó illetékeseknél már csak az rosszabb, amikor olyanok zsúfolódnak a kommunikációs terepen, akik nem hogy segítenék, hanem még vissza is lendítik a projektünket. Nem véletlenül javasolja a Projektmenedzsment metodika, hogy az egyik első lépésünk a projekt tervezésekor egy ú.n. <i><b>Stakeholder lista</b></i> legyen – ez azon személyek listája, akik a projektünkben valamilyen szinten érintettek, arra befolyással vannak, vagy akikre a projektünk befolyással van. Az érintettség különböző szintje és vállfaja létezik, erre is ad a módszer egészen pontos meghatározást, mert nem mindegy, hogy valaki döntéshozó, üzleti felelős, vagy egyszerűen csak egy alapszintű tájékoztatásra van szüksége. Ha egy megbeszélésünk balul sül el, könnyen lehet, hogy nem azokat hívtuk meg, akiknek <b>kulcsszerepük</b> lett volna.</p>
<p>Júlia magánéleti párhuzamát követően, tovább filozofáltunk a frissítő tavaszi estében. Felmerült a kérdés, <b>vajon hogyan változnának meg a kapcsolataink</b>, ha ezt a szemléletet a mindennapokban is alkalmaznánk? Életünk <i>Stakeholder listáján </i>ugyanúgy szerepelnének jelentős és kevésbé jelentős személyek, érintettek és kevésbé érintettek, olyanok, akik aktív támogatást nyújtanak és olyanok, akik csak „ott vannak”, kötelességből, de valójában nem tudnak bennünket hatékonyan segíteni. Megválasztjuk-e azt, hogy kivel hogyan kommunikálunk? Ki merjük-e mondani, hogy <b>„Köszönöm az érdeklődésedet, de nincs szükségem tanácsra / nem a Te tanácsodra van szükségem ebben a témában?”</b>, vagy túlságosan félünk megbántani másokat? Hiszen még egy üzleti meghívóba sem meri egy kezdő projektvezető beleírni, hogy például: „T. Kollégák, a projektvezetőnek nincs kapacitása fölösleges körökre. A hatékony munkavégzés érdekében kérem, aki nem illetékes a témában, az inkább maradjon távol.”</p>
<p><b>Miben tudok segíteni?</b></p>
<p>Júliával való brainstormingom végül nevetésbe fulladt, ahogy szürreálisnál szürreálisabb módon fogalmaztuk meg a lehetséges meghívó-felütéseket. Ezeknek a nagy részét persze sosem vetnénk be, de annyi bizonyos, hogy az eset óta mindketten sokkal bátrabban fogalmazzuk meg, mire van szükségünk. Nem elsősorban a magunk kényelme, hanem a projekt hatékonyságának, a közös cél elérésének érdekében. Persze az időgazdálkodás sem utolsó szempont &#8211; a projektvezetőnek is csak egy élete van!</p>
<p>Azóta is gyakran elgondolkodtam ezen az eseten. A mai világban, amikor <b>annyi információ</b> ömlik ránk minden percben, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket, vajon hányféle forrásból kapunk felesleges adatokat, olyanokat, amelyekre egyáltalán nincs szükségünk? Ahogy haladunk adott célünk felé – legyen az egy projektdöntés, egy új kapcsolat, vagy akár a saját önmegvalósításunk – hányan hátráltatnak bennünket az utunkon akaratukon kívül, csak mert segíteni akarnak? Olyan sokan, hogy a Stakeholder listánkon alig jutunk el azokig, akikre <b>igazán alapozhatunk</b>.&nbsp;</p>
<p>Egy ideális világban, minden projektrésztvevő feltenné magában a kérdést, hogy „Tudok-e ebben a témában segíteni?”, és ha a válasz nemleges, akkor aszerint járna el. Ha egy családtagod/barátod/kedves ismerősöd bajban van, valószínűleg jól fog esni neki ha megkérdezed tőle: <b>„Miben tudok segíteni?”</b> Ha megnevez valamit, amit te tényleg megtehetsz, az szuper érzés lesz, mindkettőtöknek. Ha nem, akkor ne akard az egodat fényezni azzal, hogy te majd mégis segítesz, mert te tudod a tutit: hagyd élni a másik embert. Talán ő már tudja az útját – bármily fájdalmas ez neked és az egodnak – <b>nélküled is</b>.</p>
<p>Addig is, a saját túlélésünk, a hatékonyságunk érdekében, <b>jogunk van</b> azt írni a meghívónkba, amit szükségesnek érzünk. Mint ahogy ahhoz is jogunk van, hogy azokat hívjuk meg az életünk egy-egy fontos döntéséről szervezett &#8220;meeting&#8221;-jébe, akiket mi szeretnénk.</p>
<p></p>					</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
						</div>
						</div>
					</div>
		<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-5-resz-te-erintett-vagy-e/">9 DOLOG, AMIRE A PROJEKTMENEDZSMENT MEGTANÍTOTT – 5. RÉSZ: TE ÉRINTETT VAGY-E?</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-5-resz-te-erintett-vagy-e/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>9 DOLOG, AMIRE A PROJEKTMENEDZSMENT MEGTANÍTOTT – 3. RÉSZ: Minden az Anyegin múlik</title>
		<link>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-3-resz-minden-az-anyegin-mulik/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-3-resz-minden-az-anyegin-mulik</link>
					<comments>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-3-resz-minden-az-anyegin-mulik/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[SzenKri-ADMIN]]></dc:creator>
		<pubDate>Fri, 22 Nov 2019 15:44:08 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Mentáltréning]]></category>
		<category><![CDATA[Projektmenedzsment]]></category>
		<category><![CDATA[Üzleti cikkek]]></category>
		<category><![CDATA[költségtervezés]]></category>
		<category><![CDATA[tudatosság]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://szenasikrisztina.hu/?p=1046</guid>

					<description><![CDATA[<p>A sikeres üzleti projektek alappillére a tudatos pénzügyi tervezés és a költségeink folyamatos nyomon követése. Ha az életben is minden kis „projektünket” kellő pénzügy tudatossággal kezelnénk, akkor sok fejfájástól óvhatnánk meg magunkat. Markos György tréfás kabaréjelenete, az Esti mese – orosz módra egyik szakállas poénja a címadója a mai bejegyzésemnek. A pénz persze nem tréfadolog, sőt, ez [&#8230;]</p>
<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-3-resz-minden-az-anyegin-mulik/">9 DOLOG, AMIRE A PROJEKTMENEDZSMENT MEGTANÍTOTT – 3. RÉSZ: Minden az Anyegin múlik</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="1046" class="elementor elementor-1046" data-elementor-settings="[]">
						<div class="elementor-inner">
							<div class="elementor-section-wrap">
							<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-153c6e15 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="153c6e15" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-753d0b36" data-id="753d0b36" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-2a7e8ef2 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="2a7e8ef2" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>A sikeres üzleti projektek alappillére a tudatos pénzügyi tervezés és a költségeink folyamatos nyomon követése. Ha az életben is minden kis „projektünket” kellő pénzügy tudatossággal kezelnénk, akkor sok fejfájástól óvhatnánk meg magunkat.</p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-130ee54 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="130ee54" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Markos György tréfás kabaréjelenete, az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=WXNvc0-9sag" target="_blank" rel="noopener">Esti mese – orosz módra</a> egyik szakállas poénja a címadója a mai bejegyzésemnek. A pénz persze nem tréfadolog, sőt, ez az egyik legkomolyabb tényező, amely egy üzleti projekt indítását megtámogathatja vagy éppenséggel akadályozhatja.</p><p><b>Mennyibe fog ez nekünk kerülni? </b>– kérdezi a menedzsment már az első megbeszéléskor, és bizony legtöbbször már ebben az igen korai szakaszban is készülnek előzetes üzleti becslések, amelyek arra irányulnak, hogy minél hamarabb, minél pontosabb (és preferáltan minél alacsonyabb) költségvetést határozzunk meg.</p><p>A várható kiadás mértéke ugyanakkor gyakran többet nyom a latba, mint a projekt várható eredményének hasznossága. Költségérzékeny piac vagyunk, szeretnénk <b>minél kevesebb befektetéssel minél nagyobbat kaszálni</b>, de az a tapasztalatom, hogy a projekteknél ez épp úgy működik, mint a való életben: minél több erőforrást – anyagit, emberit, időbelit – invesztálunk valamire, annál <b>tartósabb/minőségibb </b>eredményt várhatunk cserébe. Az &#8220;Olcsó húsnak híg a leve&#8221; nevű bölcsesség bizony a versenyszférában is megállja  a helyét.</p><p>A &#8220;mennyibe fog ez kerülni&#8221; azért mégsem ördögtől való kérdés – jogosan tehetjük fel magunknak kisebb-nagyobb kiadásokkal járó döntések, mint például egy házépítés, egy tanfolyam, a gyermekvállalás, vagy akár egy újabb csizma beszerzése előtt, ezzel elkerülhetőek a nagyobb meglepetések. <b>A tudatos élethez az anyagi tudatosság is hozzátartozik.</b></p><p>Van egy másik kérdés, amellyel gyakran találkoztam, elsősorban jogi-szabályozási projektek során, ez pedig a következő: <b>mibe fog nekünk kerülni, ha ezt nem csináljuk meg? </b>A háttere ennek az, hogy egy törvényileg szabályozott és előírt változtatás (mint pl. az unos-untalan szembeköszönő GDPR) nem feltétlenül busás üzleti haszon reményében kerül megvalósításra, hanem azért, mert az adott cég a pénzügyi bevételével arányos, akár milliós nagyságrendű büntetésre számíthat annak elmulasztásakor. Ennélfogva sokszor történik az, hogy nem a projekt anyagi vagy egyéb hasznossága a döntő faktor annak indítása vagy elhalasztása mellett, hanem annak a forgatókönyvnek az elemzése, hogy milyen <b>következményei</b> lennének annak, ha ez a projekt nem indulna el.</p><p>Nagyon jónak találom ezt a kérdést. Izgalmas eljátszani vele és hozzárendelni minden egyes halogatott feladatunkhoz (és ilyen bőven van mindenkinek, ebben biztos vagyok).</p><p><b>Mi történik, ha ezt nem csinálom meg? Hosszú távon melyik választásom fog többe kerülni: az, ha erre költök, vagy az, ha nem?</b></p><p>Mondhatjuk azt, hogy nem vesszük meg a méregdrága kondibérletet erre a félévre, vagy nem végezzük el ezt vagy azt a képzést, mert sokba kerül. De mérlegeltük-e azt, mennyibe fog kerülni az egészségünk (vagy a betegségünk), ha nem költünk prevencióra? Összeszámoltunk-e, mennyi fizetésemeléstől esünk el havi/éves/ötéves szinten, ha nem képezzük tovább magunkat? Érdekes felvetések!</p><p>A gondolatmenet végére tartogatok egy <b>hasznos tippet</b>, amit én a projektvezetésből a saját kiadásaim kezelésére is átemeltem. A projektek költségeit sok szempont alapján és eltérő részletességgel szoktuk adminisztrálni, de ami közös, az az, hogy mindig van egy<b> tervezett </b>és egy ahhoz tartozó <b>aktuális</b> kiadást szemléltető dokumentáció. Ami azt illeti, én ezt már egyetemista koromban elkezdtem vezetni, így már majd 20 éve tudom hatékonyan tervezni és beosztani a saját bevételeimet és kiadásaimat. </p><p>Manapság már rengeteg online <b>kiadástervező</b> illetve <b>költségnyilvántartó applikáció</b> érhető el, így bárki bátran kiválaszthatja és a maga szájízére szabhatja ezeket. Tényleg csak ajánlani tudom, hogy fektessetek ebbe egy kis időt és energiát, hiszem, hogy lesz eredménye: ha más nem, akkor csak annyi, hogy már mobilos alkalmazások és Excel táblázatok nélkül is első blikkre tudni fogjátok, hogy ez a kabát belefér-e még az e havi kiadásokba, vagy az a THM elég kedvező-e számotokra. <u>Ez azért elég nagy önbizalmat és biztonságérzetet ad ám!</u></p>					</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
						</div>
						</div>
					</div>
		<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-3-resz-minden-az-anyegin-mulik/">9 DOLOG, AMIRE A PROJEKTMENEDZSMENT MEGTANÍTOTT – 3. RÉSZ: Minden az Anyegin múlik</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-3-resz-minden-az-anyegin-mulik/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>9 dolog, amire a Projektmenedzsment megtanított &#8211; 1. rész</title>
		<link>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-1-resz/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-1-resz</link>
					<comments>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-1-resz/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[SzenKri-ADMIN]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 17 Oct 2019 14:57:13 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Agilis szemlélet]]></category>
		<category><![CDATA[Mentáltréning]]></category>
		<category><![CDATA[Projektmenedzsment]]></category>
		<category><![CDATA[Üzleti cikkek]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://szenasikrisztina.hu/?p=1029</guid>

					<description><![CDATA[<p>Nem csak egy szakma: egy módszertan, egy szemlélet, amely az élet bármely területén kamatoztatható. A Projektmenedzsment értékeiről szeretnék most mesélni. 9 részes sorozatom első része. Napjainkban rengeteg olyan foglalkozás van, aminek hallattán felkapjuk a fejünket: ez vajon mit takar? Van ennek értelme, vagy ez is csak amolyan kamupozíció, aminek nincs hozzáadott értéke? Különösen multinacionális nagyvállalati [&#8230;]</p>
<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-1-resz/">9 dolog, amire a Projektmenedzsment megtanított &#8211; 1. rész</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="1029" class="elementor elementor-1029" data-elementor-settings="[]">
						<div class="elementor-inner">
							<div class="elementor-section-wrap">
							<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-3b525e3d elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="3b525e3d" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-732a3390" data-id="732a3390" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-21f81d7f elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="21f81d7f" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Nem csak egy szakma: egy módszertan, egy szemlélet, amely az élet bármely területén kamatoztatható. A Projektmenedzsment értékeiről szeretnék most mesélni. 9 részes sorozatom első része.</p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-484e689 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="484e689" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Napjainkban rengeteg olyan foglalkozás van, aminek hallattán felkapjuk a fejünket: ez vajon mit takar? Van ennek értelme, vagy ez is csak amolyan kamupozíció, aminek nincs hozzáadott értéke? Különösen multinacionális nagyvállalati környezetben ütik fel a fejüket olyan foglalkozások, amelyek mögöttes tartalmát szinte kizárólag csak az érti, aki benne dolgozik &#8211; de még a legközelebbi családtagjainak sem tudja maradéktalanul megmagyarázni, mit is csinál pontosan.</p><p>Úgy hozta az élet, hogy <b>Humán érdeklődésű szakemberként</b> 12 évig az <b>IT szektorban </b>dolgoztam, elsősorban projekteken, <b>projektvezetőként</b>. Számomra ez egy nagyon tanulságos és inspiráló időszak volt, a tapasztalataimat pedig az élet minden területén tudom kamatoztatni. </p><p>Meggyőződésem, hogy amikor az „és te mit dolgozol” kérdésre hosszú éveken át a „projektvezető” választ adtam, sokszor fogalma sem volt a kérdezőnek, valójában mit is csinálok. Valami multis, úri huncutság, legyinthettek gondolatban, és nem firtatták tovább. Néha belelkesedtem, és meséltem a dolgok hátteréről, hogy mi is pontosan a feladatom, és hogy hogyan koordinálom a népeket a nagy közös cél érdekében, de máskor csak annyiban hagytam a dolgot, hogy  „az IT szektorban tevékenykedem”, amivel megnyertem magam az örökös jogot bármilyen technikai jellegű probléma elhárítására („Krisztike számítógépekkel dolgozik, kérdezd meg őt, mi van az e-maileddel.”) Ez valószínűleg az én hiányosságom, bizonyosan nem jól kommunikáltam funkcióm lényegét. </p><p>Kísérletet teszek hát arra, hogy pótoljam ezt a hiányosságot, és bemutatom azt a <b>9 fontos dolgot</b>, amit én a Projektvezetői szakmán keresztül tanultam meg. Íme az első „lecke”, az én tollamból, az <b>én egyéni tapasztalataim és preferenciám</b> alapján.</p><p><b>1. Minden a „Miért”-ekkel kezdődik.</b></p><p><span style="font-size: 18px;">Most remekül hangozna, ha azt mondanám, hogy természetesen minden projektem úgy indult, hogy a megbízóval és a projektcsapattal lelkesen leültünk átbeszélni, milyen cél irányába fogunk dolgozni, milyen hozadékot vár az üzlet a befektetett energiáinkból, és aztán ennek mentén építettük fel a közös tervet, vagy váltunk el egymástól ily közös cél hiányában, nagy boldog egyetértésben. Egy projektben ugyanis azért csinálunk valamit, hogy annak legyen egy bizonyos <b>eredménye</b>, hatása, tehát csak ezt a <b>kívánt hatást</b> fókuszpontba téve tudunk eredményesen tervezni.</span></p><p>A valóság ezzel szemben az volt, hogy a szervezetben, ahol dolgoztam, <b>nem létezett Üzleti Elemző</b> (Business Analyst) <b>munkakör</b>. Tehát, éppen az a funkció hiányzott, amely biztosítani hivatott, hogy tudjuk, <b>miért kezdünk bele a közös munkába</b>. </p><p>Tovább megyek: amikor fejest ugrasztottak az első önálló projektembe, még azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik ilyen munkakör! Klasszikusan szakértőből kinevelkedett projektvezető vagyok, azaz kellő technikai és folyamatbéli tudással rendelkeztem az adott szektorban, azonban nem kaptam előzetesen semmiféle projektvezetői, pláne nem üzleti elemzői képzést.  Így az első projektjeimben bizony sokszor hánykolódtam a tengeren biztos partvidékek után nézve, és sok időt töltöttem <b>a tervezés előtti analízissel</b>, hogy megértsem, mit is fogunk csinálni, mielőtt belevágtam volna a konkrét megvalósításba. Évekkel később jöttem rá, mikor már más szervezetek munkájába is betekintést nyertem, hogy valójában <b>üzleti elemzést végeztem projektvezetőként</b>, amolyan kettő az egyben funkcióban.</p><p><b>És hogy mi volt annak a hozadéka, amikor üzleti elemző nélkül, alacsony önismerettel rendelkező ügyféllel, kezdő projektvezetőként próbálunk evickélni az elvárások tengerében?</b></p><p>Egyik ügyfelünkkel például hosszadalmas projektbe vágtunk azzal az általuk megjelölt céllal, hogy minél több őket érintő technikai szolgáltatást kiszervezzünk költséghatékonyabb régiókba. Az előre meghatározott és a munka végén elvárt eredmény az volt, hogy az összes érintett ágazatban jelentős költségmegtakarítás jelentkezzen. Ez a <u>törekvés sikeres is volt, a projektet eredményesen kiviteleztük, a folyamatokat a változásoknak megfelelően adaptáltuk, teszteltük, átadtuk</u>. <b>A projekt sikeres volt, mégsem működött.</b> Mi történt?</p><p>Amire ügyfelünk nem készült fel, az az, hogy a náluk végbement szervezeti változások az ő saját ügyfeleikre is kihatással lesznek. Nem becsülték fel, hogy a megváltozott munkafolyamatok, kommunikációs csatornák, procedúrák nem csak kedvező irányba befolyásolhatják az ő eredményeiket. Végül úgy találták, hogy a változtatásokkal nem tudják a  korábban megszokott színvonalat biztosítani az ő ügyfeleiknek, így az első adandó alkalommal &#8220;visszacsinálták&#8221; a korábban már lezárt és sikeresnek ítélt projektet, és visszaépítették az eredeti állapotot.</p><p>Nincs annál frusztrálóbb érzés, mint amikor egy hosszú, stresszes, kemény munkával teli időszak után azt érezzük: <b>nem azt hoztuk létre, amit a megbízónk valójában szeretett volna</b>. Nem arról van szó ilyenkor, hogy ne lett volna sikeresen elvégezve a betervezett feladat, vagy elfogadva annak eredménye, mégis megesik, hogy még egy kifejezetten produktív időszak végén is ott lebeg a levegőben valamilyen kimondatlan hiány, egy szorongató érzés, hogy törekvéseink mégsem hozták el a kívánt eredményt. <b>De mi is volt a kívánt eredmény? Ezt a kérdést nem elég csak a felszínen megkapargatni!</b></p><p>Amikor üzleti projektbe vágunk, az elsődleges kérdés, amit minden résztvevőnek fel kell tennie, az az, hogy mi ennek a projektnek <b>a valódi hozzáadott értéke 1) saját cégünk és 2) ügyfeleink számára?</b> Ez a szemlélet iránytűként vezet bennünket, hogy a leszállítandó feladatok végtelen tengerén, a határidők és a költségek habjain sodródva mindig szem előtt tarthassuk, <b>miért is szálltunk vízre egyáltalán</b>. </p><p>Szívbéli javaslatom úgy projektvezetőként mint mentáltrénerként a következő: tanuljátok meg, hogy mielőtt bármilyen kezdeményezésbe belevágtok, ami majd sok időtöket, pénzeteket, erőforrásotokat fogja felemészteni – akár az üzleti, akár a privát életetekben-, megkérdezitek magatoktól: <b>miért akarom én ezt csinálni? Miben segít engem az, ha ezt megteszem? És ez miért fontos nekem?</b> Ha a válasz az, hogy azért, mert mások szerint ez jó, vagy mert mindenki ezt teszi, vagy mert most ez a trend &#8211; akkor akár vissza is fordulhattok. </p><p>Ha azt felelitek, hogy azért, mert Ti boldogok lesztek tőle, akkor viszont mehettek tovább egy újabb lépéssel:<b> és miért tesz engem ez boldoggá? Mire vágyom valójában? </b>És így mehettek tovább újabb és újabb miérteket feltenni magatoknak, amíg le nem értek <b>a végső, legmélyebb okra</b>. Ez egy nagyon érdekes és sokrétű feladat: gyakran még egy viszonylag alapos önismeretettel felvértezett ember is rájöhet, hogy az a tényező, amit mindig is a cselekvései mozgatórugójának vélt, valójában még mindig csak a jéghegy csúcsa. <b>Ez egy csodálatos utazás önmagunk legmélyére, mely azonban értékes felismerésekkel gazdagíthat – mind az üzleti, mint a magánéletükben.</b></p>					</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
				<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-5b27b047 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="5b27b047" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-4889f556" data-id="4889f556" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-f45a777 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="f45a777" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Ta<b>láljuk meg együtt a Te miértjeidet!</b>  <b>Egyéni tanácsadás</b> coaching eszközökkel itt foglalható: hello@szenasikrisztina.hu</p><p><b style="font-size: 18px;">Csoportos képzés</b><span style="font-size: 18px;"> </span><a style="font-size: 18px; background-color: #fefaee;" href="https://www.wifi.hu/hu-hu/tr%C3%A9ningek/projektmenedzsment/agilis-szemleletmod-a-gyakorlatban" target="_blank" rel="noopener">Agilis szemléletmód a gyakorlatban</a><span style="font-size: 18px;"> tréningemem a Wifi Hungária szervezésében.</span></p>					</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
						</div>
						</div>
					</div>
		<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-1-resz/">9 dolog, amire a Projektmenedzsment megtanított &#8211; 1. rész</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://szenasikrisztina.hu/9-dolog-amire-a-projektmenedzsment-megtanitott-1-resz/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>A korlátlan szabadság ígérete</title>
		<link>https://szenasikrisztina.hu/a-korlatlan-szabadsag-igerete/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=a-korlatlan-szabadsag-igerete</link>
					<comments>https://szenasikrisztina.hu/a-korlatlan-szabadsag-igerete/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[SzenKri-ADMIN]]></dc:creator>
		<pubDate>Wed, 31 Jul 2019 13:47:15 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[Projektmenedzsment]]></category>
		<category><![CDATA[Üzleti cikkek]]></category>
		<category><![CDATA[hivatás]]></category>
		<category><![CDATA[korlátlan szabadság]]></category>
		<category><![CDATA[önszervezés;]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://szenasikrisztina.hu/?p=1002</guid>

					<description><![CDATA[<p>Te mit tennél, ha a munkaadód úgy döntene, mától kezdve annyi szabadnapra tarthatsz igényt, amennyire csak szeretnél? Azonnal lefoglalnál egy féléves földkörüli utat, vagy végeznéd tovább a munkádat, mintha mi sem történt volna? Egy Ausztriában jól ismert karrieroldalon olvastam nemrég egy nagyon érdekes interjút 2 osztrák céggel, amelyeknél már bevezették a korlátlan szabadság intézményét: azaz, [&#8230;]</p>
<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/a-korlatlan-szabadsag-igerete/">A korlátlan szabadság ígérete</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="1002" class="elementor elementor-1002" data-elementor-settings="[]">
						<div class="elementor-inner">
							<div class="elementor-section-wrap">
							<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-71952948 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="71952948" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-7e200145" data-id="7e200145" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-5b74f59a elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="5b74f59a" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Te mit tennél, ha a munkaadód úgy döntene, mától kezdve annyi szabadnapra tarthatsz igényt, amennyire csak szeretnél? Azonnal lefoglalnál egy féléves földkörüli utat, vagy végeznéd tovább a munkádat, mintha mi sem történt volna?</p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-5dbc6a15 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="5dbc6a15" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Egy Ausztriában jól ismert karrieroldalon olvastam nemrég egy nagyon érdekes interjút 2 osztrák céggel, amelyeknél már bevezették a <b>korlátlan szabadság </b>intézményét: azaz, munkavállalóik ezentúl annyi fizetett szabadnapot vehetnek ki, amennyit csak gondolnak. Persze ez nem új keletű találmány; IT-tech cégek, jellemzően észak-amerikai háttérrel, már eddig is éltek ezzel a lehetőséggel, még ha ez nem is olyan elterjedt work-life balance módszer, mint a rugalmas munkaidő és a home office. Az azonban, hogy ez a trend Európába is kezd betörni, egyelőre eléggé szokatlan, és <b>újfajta gondolkodásra</b> ösztönzi mind a munkaadókat, mind  a munkavállalókat. De hogyan is vállalhatnak a cégek ekkora &#8220;rizikót&#8221;?</p><p><b>Az ötlet háttere</b></p><p>A korlátlan szabadnap koncepciója &#8211; nem véletlenül &#8211; elsősorban azokban az ágazatokban ütötte fel a fejét, ahol a munkavállalók jellemzően nem egy bizonyos munkaidőt kitöltve, hanem <b>projektszerűen</b> dolgoznak. Azaz, amikor sok munka van, és egymást érik a feladatok, akkor ezekben a szektorokban igen jellemző a &#8211; gyakran önként vállalt &#8211; túlóra, azaz sokan addig dolgoznak, amíg be nem fejezik a határidős feladatokat. Főként <b>kreativitást, problémamegoldást</b> megkívánó munkakörökre jellemző továbbá az is, hogy nem csak akkor dolgozik az agy, amikor a munkaidő „ketyeg”, sok termék „készült már el” villamoson, bevásárláskor vagy épp munkahelyi szünetekben (többek között a Google egyik legismeretebb dobása, a <b>gmail</b> is a fejlesztők szabadidős brainstormingjának az eredménye). Bizony, <b>az alkotás nem minden esetben szorítható be 9 és 17 óra közé</b>, ezt ismerték fel azok a vezetők, akik utat törtek az olyan módszereknek, mint a rugalmas munkaidő, ledolgozható túlóra, vagy akár a korlátlan szabadság.</p><p><b>Hogyan működik?</b></p><p>Természetesen nem úgy, hogy akkor minden dolgozó fogja magát, és hónapokra eltűnik a színről. Normál esetben ez a „rendes” szabadságtervezésben sem így működik. A nyitott szabadságkeret előfeltétele, hogy a <b>szolgáltatás minősége nem sérülhet</b>, ügyfeleket nem érintheti hátrányosan, a munkát el kell végezni: tehát nem lehet vele megúszni pl. egy hóvégi leltárt vagy egy szoftvertesztelést, csak akkor használható fel, amikor nem sérül üzleti érdek. További kikötés a kollégákkal való <b>összehangoltság</b>, azaz nem mehet mindenki egyszerre szabira, és nem mehetünk úgy szabira, hogy azzal a többiekre háruljon indokolatlanul sok teher. Ilyenformán érthetjük, hogy valójában ez a korlátlanság nem is annyira korlátlan: odafigyelés, tervezés és nem utolsósorban <b>önfegyelem</b> szükséges a megvalósuláshoz.</p><p><b>Kinek való a korlátlan szabadnap?</b></p><p>A korlátlan szabadnap csak és kizárólag <b>bizalmi bázison</b> alapuló, <b>agilis szemléletű</b> munkakörnyezetben valósulhat meg megfelelően, azaz ott, ahol a munkaadó bízik a dolgozói önmotiváló és önszervezői képességeiben. </p><p>Azaz, a másik oldalról személve, olyan munkavállalónak kell lenni, aki képes</p><p>&#8211; A munkáját <b>globálisan</b> átlátni: kit érint, ha én extra szabadságot veszek ki? Hogyan tudom mérsékelni a távollétem esetleges negatív hatásait?</p><p><span style="font-size: 18px;">&#8211; <b>Előre tervezni és dolgozni</b>: milyen feladatokat tudok a szabadságom előtt előre elvégezni, hogy azzal másnak ne legyen dolga?</span></p><p>&#8211; <b>Delegálni</b>: mit tudok másra rábízni?</p><p>&#8211; <b>Csapatban dolgozni</b>: mit tudok én átvenni mástól, hogy elmehessen szabira?</p><p>&#8211; <b>Empatikusan és lojálisan</b> gondolkodni: a cég/ügyfél/csapat az első, nem az én személyes érdekeim.</p><p>Van egy rossz hírem a kummantani vágyó munkavállalók számára: ez a lehetőség, bármennyire is csábítóan hangzik, nem azt támogatja, hogy minél többet lógjanak a munkahelyükről és süttessék a hasukat a Bahamákon: valójában éppen a gyakran <b>túlteljesítő</b>, az önismeretet és önmenedzselést gyakorolni képes, egyébként pedig jó munkát végző és azért <b>felelősséget vállaló</b> munkatársakat szokás ezzel az ajánlattal megdobni. A cégek ugyanis nem hülyék, nem véletlenül fektetnek a munkatársaik ösztönzésébe és testi-lelki egészségébe: pár extra szabadnappal a kreatív agy még <b>fogékonyabb</b>, a szellem még <b>szárnyalóbb</b>, az alkalmazott pedig még <b>termelékenyebb</b> lesz, ami hosszú távon nagyon jó befektetés egy cég számára.</p><p><b>Mégis hogy nem megy el akkor mindenki a Bahamákra?</b></p><p>A titok abban rejlik, hogy napjainkban olyan cégek élnek a szabadság eme formáival, ahol az alkalmazottak amúgy is <b>szívesen és sokat</b> dolgoznak. Amikor valaki örömmel, sőt, szenvedéllyel végzi a munkáját, akkor nem azon jár az esze, hogy tudna még többet távol lenni. Egy jó csapat tagjaként pedig nem jut eszébe hetekre eltűnni. Persze van, hogy valaki kivesz pár hónap vagy akár egy év sabbaticalt (munkától távol töltött időt), ehhez azonban először le kell tenni valamit az asztalra, majd újult erővel és ötletekkel térni vissza a színtérre. </p><p>A bevezetőben említett két osztrák példa közül az egyiket, az <a href="https://www.objectbay.com/" target="_blank" rel="noopener">Objectbayt</a>, személyesen is ismerem, a Scrum Master tréningemet is náluk végeztem. Ezek az emberek <b>szenvedéllyel, meggyőződéssel</b> dolgoznak, és hisznek abban, amit csinálnak, így a munka számukra<b> életforma</b>, nem napi nyűg. Van egy sejtésem, hogy nem hogy visszaélni nem fognak a felkínált szabadsággal, hanem néhányan még többet is fognak dolgozni, mint azelőtt (mint ahogy arra akadt is példa egy másik vállalatnál, ahol végül meg is szűntették ezt a lehetőséget). <u><b>Néha a legjobb motiváció épp annyi csak, hogy megbíznak bennünk.</b></u></p><p><b>Hogyan lehet megcsípni egy ilyen állást?</b></p><p>Gondolom nem lebbentem le nagy titokról fátylat akkor, ha elárulom: ha valaki alkalmazottként szabadabb-rugalmasabb időbeosztásra vágyik, akkor az IT, azon belül is a <b>szoftverfejlesztés</b> vonalon érdemes tapogatózni. A másik osztrák példa egyébként egy reklámügynökség, tehát mindenképpen <b>kreatív, alkotó, projektszerű </b>feladatkörökben lehet ezt megcélozni. Mivel azonban a megvalósítás függvénye az <b>önismeret és az önszervezés</b>, nem pedig az, hogy mennyire tudtok jól kódolni, ezért inkább azt tanácsolnám, hogy keressétek meg azt a munkát, hivatást, hobbit, bármit, amit <b>örömmel és felszabadultan</b> tudtok végezni. Akkor talán azokra az extra szabadnapokra sem gondoltok már akkora irigységgel.</p><p>Az írást az alábbi cikk nyomán készítettem:</p><p><a href="https://www.karriere.at/blog/unbegrenzter-urlaub-firmenerfahrungen.html" target="_blank" rel="noopener">https://www.karriere.at/blog/unbegrenzter-urlaub-firmenerfahrungen.html</a></p><p> </p>					</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
						</div>
						</div>
					</div>
		<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/a-korlatlan-szabadsag-igerete/">A korlátlan szabadság ígérete</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://szenasikrisztina.hu/a-korlatlan-szabadsag-igerete/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Amikor nem megy a munka – avagy hogyan profitáljunk a kánikulából</title>
		<link>https://szenasikrisztina.hu/amikor-nem-megy-a-munka-avagy-hogyan-profitaljunk-a-kanikulabol/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=amikor-nem-megy-a-munka-avagy-hogyan-profitaljunk-a-kanikulabol</link>
					<comments>https://szenasikrisztina.hu/amikor-nem-megy-a-munka-avagy-hogyan-profitaljunk-a-kanikulabol/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[SzenKri-ADMIN]]></dc:creator>
		<pubDate>Mon, 08 Jul 2019 14:00:26 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Időgazdálkodás]]></category>
		<category><![CDATA[Mentáltréning]]></category>
		<category><![CDATA[Önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[Projektmenedzsment]]></category>
		<category><![CDATA[Üzleti cikkek]]></category>
		<category><![CDATA[kánikula]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://szenasikrisztina.hu/?p=994</guid>

					<description><![CDATA[<p>Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor hiába tornyosulnak előttünk a megoldandó feladatok, egyszerűen nem vagyunk képesek rávenni magunkat hatékony munkavégzésre. Fokozottan fennáll ennek a nem kívánt állapotnak a veszélye nyáron, amikor tombol a hőség. Az a jó hír, hogy ilyenkor talán nem is ez a legfőbb feladatunk. A minap érdekes beszélgetésbe botlottam az egyik közösségi [&#8230;]</p>
<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/amikor-nem-megy-a-munka-avagy-hogyan-profitaljunk-a-kanikulabol/">Amikor nem megy a munka – avagy hogyan profitáljunk a kánikulából</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="994" class="elementor elementor-994" data-elementor-settings="[]">
						<div class="elementor-inner">
							<div class="elementor-section-wrap">
							<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-7fbbc335 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="7fbbc335" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-5e347d17" data-id="5e347d17" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-1536a12f elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="1536a12f" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor hiába tornyosulnak előttünk a megoldandó feladatok, egyszerűen nem vagyunk képesek rávenni magunkat hatékony munkavégzésre. Fokozottan fennáll ennek a nem kívánt állapotnak a veszélye nyáron, amikor tombol a hőség. Az a jó hír, hogy ilyenkor talán nem is ez a legfőbb feladatunk.</p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-b401f2d elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="b401f2d" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>A minap érdekes beszélgetésbe botlottam az egyik közösségi oldal egyik csoportjában, melynek tagja vagyok. Egy vállalkozó hölgy panaszkodott arról, hogy amióta kitört a kánikula, egyszerűen képtelen a napi teendőire összpontosítani. Tudja, hogy mit szeretne elvégezni, illetve mennyi az a szokásos munkamennyiség, amit el tudna végezni, de egyszerűen nem képes rá. Folyton elterelődik a figyelme, és végül valami teljesen más tevékenységbe kezd, mint amibe akart, vagy csak hosszú órákon át ül a munkaasztalánál és várja, hogy a múzsa homlokon csókolja, mindhiába. <b>Mit lehet ilyenkor tenni?</b></p><p>A téma sokakat megmozgatott,  érkeztek is a jobbnál jobb tanácsok: sport, meditáció, édesség, kis séta, beszélgetés kollégákkal egy kávé mellett. Ki-kinek megvan a maga tuti tippje, ami számára beválik, amikor egy kis energiát kell tankolni. Ez egy nagyon jó dolog; jó, ha képesek vagyunk <b>felismerni</b>, mikor van szükségünk egy kis feltöltődésre, és tudjuk is azt, <b>mivel</b> tudjuk ezt elérni. Sokszor elég csak előrántani valamelyik energia-ötletet a tarsolyunkból, és újra képesek leszünk visszazökkenni a <b>régi kerékvágásba</b>. Magam is sok ilyen ötlet birtokában vagyok, és mindig gyűjtöm az újabbakat, hogy azokat aztán az ügyfeleimnek is átadhassam.</p><p>Szóval olvasgattam a hozzászólásokat, mígnem a sok csoki, levendulatea és cigiszünet-mantra között megbújva felbukkant ez: <b>„Talán akkor most nem kellene akarnod hatékonynak lenni”.</b> Felkaptam a fejem: igen! </p><p><b>Miért akarunk mindig máshogyan viselkedni, mint ahogyan azt éppen az agyunk, a testük, ösztöneink diktálják? Miért akarunk 35-40 fokban ugyanolyan eredményes munkavállalók lenni, mint kényelmes 22-ben? </b></p><p>Az életünkben, csakúgy, mint a munkánkban, vannak <b>időszakok</b>, amikor képesek vagyunk a csillagokat is leszakítani az égről és 5 ember helyett dolgozni. És van olyan is, amikor csak kornyadunk az alig-klimatizált épületben, és érezzük, hogy most nem megy. Tiltakozás és küzdelem helyett, célszerű lenne <b>megtanulnunk együtt élni</b> a természettel, a kintivel és a sajátunkkal is, és úgy organizálni a napjainkat, hogy igazodjunk ahhoz, ami épp van.</p><p>Hogy ez hogyan lehetséges, ha egyszerűen nem bírod a meleget?</p><p>Először is, <b>készíts áttekintést</b> a főbb feladataidről, <b>prioritás és sürgősség</b> szerint! Fókuszálj azokra, amelyeket tényleg szükséges elvégezned, és felejtsd most el azokat, amelyek nem esnek ebbe a kategóriába. Már önmagában azzal, ha felhagysz az azon való rágódással, amit úgysem tudsz elvégezni, rengeteg <b>energiád szabadul fel</b>. Ez a &#8220;lelassult&#8221; állapot úgysem tart örökké, és amikor újra erőre kapsz, visszatérhetsz a feladataidhoz (melyeknek nagy része tapasztalatom szerint addigra már nem is lesz aktuális).</p><p>A nyár a <b>szabadság, a lazítás, a szabadban töltött idő, a vízpart</b> időszaka – ha dolgoznod kell, akkor is iktass be <b>mini-szabikat</b> a szabad délutánjaidra vagy estéidre. Szervezz <b>pikniket </b>a barátaiddal, gyermekeiddel egy hűsítő fa árnyékába, vagy menj el úszni, strandra &#8211; keresd az enyhülés egyéb lehetőségeit, hogy másnap felfrissülve mehess munkába.  Egy jól sikerült délutáni kikapcsolódás hatása felér több nap szabadsággal!</p><p>Igazítsd az <b>étkezésedet, folyadékbeviteledet</b> az évszakhoz. Ezzel is optimalizálod a közted és az időjárás közti kapcsolatot. </p><p>Gondold át a <b>szabadságtervezést</b>. Ha te nyáron egyszerűen nem tudsz teljesíteni, akkor mindenképpen ekkor vedd ki a szabadságodat. Az is lehet, hogy érdemes azt inkább több részletre elosztani, így lehet teljesebb a feltöltődés.</p><p>A kánikula valójában egy igen kiváló <b>önismereti eszköz</b>. Belekényszerít bennünket a felismerésbe, hogy egyikünk sem képes mindig ugyanazt a teljesítményt hozni, és hogy <b>a lazítás ugyanolyan fontos összetevője a teljesítménynek, mint a megfeszített munka</b>. Megmutatja, hogy a harmónia igenis<b> elhatározás</b> kérdése, és hogy időnként tudnunk kell lemondani a saját teljesítményünkhöz fűződő elvárásokról! </p><p><i>További időgazdálkodási, teljesítményoptimalizáló, harmóniateremtő tippekre van szükséged? </i></p>					</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
				<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-85fa50a elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="85fa50a" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-443d8226" data-id="443d8226" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-5600cbc2 elementor-align-left elementor-widget elementor-widget-button" data-id="5600cbc2" data-element_type="widget" data-widget_type="button.default">
				<div class="elementor-widget-container">
					<div class="elementor-button-wrapper">
			<a href="https://szenasikrisztina.hu/#kapcsolat" target="_blank" class="elementor-button-link elementor-button elementor-size-sm" role="button">
						<span class="elementor-button-content-wrapper">
						<span class="elementor-button-text">Egyeztessünk időpontot!</span>
		</span>
					</a>
		</div>
				</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
						</div>
						</div>
					</div>
		<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/amikor-nem-megy-a-munka-avagy-hogyan-profitaljunk-a-kanikulabol/">Amikor nem megy a munka – avagy hogyan profitáljunk a kánikulából</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://szenasikrisztina.hu/amikor-nem-megy-a-munka-avagy-hogyan-profitaljunk-a-kanikulabol/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Mi köze a régészetnek az önismerethez?</title>
		<link>https://szenasikrisztina.hu/mi-koze-a-regeszetnek-az-onismerethez/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=mi-koze-a-regeszetnek-az-onismerethez</link>
					<comments>https://szenasikrisztina.hu/mi-koze-a-regeszetnek-az-onismerethez/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[SzenKri-ADMIN]]></dc:creator>
		<pubDate>Fri, 14 Jun 2019 16:18:09 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Learning and Development]]></category>
		<category><![CDATA[Lifelong Learning]]></category>
		<category><![CDATA[Önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[régészet]]></category>
		<category><![CDATA[tudatosság]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://szenasikrisztina.hu/?p=978</guid>

					<description><![CDATA[<p>Megtalálni valamit, ami feltárásra érdemes. Hosszas, alapos munkával, lépésenként közelebb kerülni a valósághoz. Nagy igazságok nyomára bukkanni, majd rájönni: amit mi kemény munkával felismertünk önnön életünkben, azt már mások is tudták előttünk. Vajon most az archeológiáról vagy az öntudatról beszélek? Kislány koromban egy időben régész (is) akartam lenni. Persze a régészetet akkoriban valamiféle romantikus, kalandos [&#8230;]</p>
<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/mi-koze-a-regeszetnek-az-onismerethez/">Mi köze a régészetnek az önismerethez?</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="978" class="elementor elementor-978" data-elementor-settings="[]">
						<div class="elementor-inner">
							<div class="elementor-section-wrap">
							<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-505eb2c5 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="505eb2c5" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-36488601" data-id="36488601" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-c218aa0 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="c218aa0" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Megtalálni valamit, ami feltárásra érdemes. Hosszas, alapos munkával, lépésenként közelebb kerülni a valósághoz. Nagy igazságok nyomára bukkanni, majd rájönni: amit mi kemény munkával felismertünk önnön életünkben, azt már mások is tudták előttünk. Vajon most az archeológiáról vagy az öntudatról beszélek?</p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-3044c344 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="3044c344" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Kislány koromban egy időben <b>régész</b> (is) akartam lenni. Persze a régészetet akkoriban valamiféle romantikus, kalandos foglalkozásnak képzeltem, ami jórészt abból áll, hogy egy <b>Indiana Jones-szerű</b>, sármosan szemtelen fickó oldalán fedezem fel <b>Egyiptom </b>vagy más <b>egzotikus ország</b> kincseit, miközben sikeresen megküzdök a rám váró természeti akadályokkal és pénzéhes haramiákkal. Az csak később vált világossá, hogy rengeteg archeológus nemhogy nagy egzotikus kincs, hanem még ásatás közelébe sem jut évekig, valamint hogy sem elegendő türelmem, sem kellő elhivatottságom nincs ehhez a szép szakmához.</p><p>Aztán más foglakozást választottam, és <b>az emberi gondolkodás</b>, a belső hajtóerő, a fejlesztés-fejlődés, az egészség és a teljesítmény közti <b>egyensúly</b> kutatása és megértése mellett tettem le a voksom. Nem mondhatom, hogy ez ne lenne időnként <b>éppen olyan érzés</b>, mintha egy sötét szűk egyiptomi sírkamrából keresném <b>a kiutat</b>, miközben valaki kívülről rám vágja az ajtót, az utolsó fényforrást is elzárva. (Ki mondja, hogy végül nem kapjuk meg, amire vágyunk?)</p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-760de9e elementor-widget elementor-widget-image" data-id="760de9e" data-element_type="widget" data-widget_type="image.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-image">
												<img width="600" height="400" src="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/dolmen-4261868_1920-min.jpg" class="attachment-medium_large size-medium_large" alt="" loading="lazy" srcset="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/dolmen-4261868_1920-min.jpg 600w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/dolmen-4261868_1920-min-300x200.jpg 300w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/dolmen-4261868_1920-min-20x13.jpg 20w" sizes="(max-width: 600px) 100vw, 600px" />														</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-46cc896 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="46cc896" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Ez év elején eljutottam a <a href="https://mnm.hu/" target="_blank" rel="noopener">Magyar Nemzeti Múzeum</a> egy régészeti konferenciájára, ahol a szakemberek rövid előadásokkal és poszterekkel tárták a nagyközönség elé 2018 legjelentősebb <b>magyarországi régészeti eredményeit</b>. Nagyon értékes leletekre bukkantak többek között az épülő <b>Miskolc-Kassa autópálya</b> útvonalán, akad itt bronzkori földvár, honfoglaló temető, korai földművesek nyoma és germán település részlete. Ugyanígy feltártak egy, szinte az összes régészeti és történeti korszakot felvonultató lelőhelyet <b>Balatonszentgyörgyön</b>, és akadnak még további jelentős lelőhelyek is szerte az országban. Nem szándékom archeológiai szakcikket írni, ezeket is csak azért mesélem el nektek, mert rendkívüli módon lenyűgözött mind a lelőhelyek gazdagsága, mind a talált leletek összetettsége és minősége; leginkább pedig a tudományoknak azon összessége, amely lehetővé teszi, hogy néhány <b>használati tárgy </b>és <b>csontváz</b> segítségével pontos képet nyerhessünk arról, hogyan is éltek és haltak, hol laktak, mivel foglalkoztak, <b>milyen életmódot követtek</b> őseink, és az milyen hatással volt rájuk. Hogy a <b>fogak állapota</b> megmutatja, mennyi gabonát fogyasztottak (sokat &#8211; a malomkövek között őrölt gabona akár a tövekig lekoptatta a fogsorokat), és hogy kereskedő életmódjukból adódóan milyen sokat <b>vándoroltak</b> (a sok sétától olyan mértékű kopás lépett fel, amely még ennyi idő távlatából is kimutatható a csontokból). </p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-0973283 elementor-widget elementor-widget-image" data-id="0973283" data-element_type="widget" data-widget_type="image.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-image">
												<img width="600" height="355" src="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/archaeology-59167_1920-min.jpg" class="attachment-medium_large size-medium_large" alt="" loading="lazy" srcset="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/archaeology-59167_1920-min.jpg 600w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/archaeology-59167_1920-min-300x178.jpg 300w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/archaeology-59167_1920-min-20x12.jpg 20w" sizes="(max-width: 600px) 100vw, 600px" />														</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-fc5e81f elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="fc5e81f" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p><b>Elgondolkodtam</b>: miért van az, hogy sokszor a külvilágból várjuk a választ a kérdéseinkre, amikor itt van minden tudás, amire csak szükségünk lehet: leletekben, történelemkönyvekben, versekben és prózában, filmben és zenében, vagy akár a <b>saját génjeinkben</b>, vérünkben. Miért keresünk mindig „új” igazságot? Lehet, hogy a világ változik körülöttünk, de mi, emberek, <b>ugyanúgy</b> működünk. Ugyanúgy fog elkopni a mi fogunk is, ha követ rágunk!</p><p>Sokan hirdetik, hogy ne nézzünk a múltba, hiszen ami volt, elmúlt, nem kell azt megértenünk vagy elemeznünk, és csak a jelenre kell összpontosítanunk. Én azt vallom, hogy igen, <b>a jelenben kell élnünk</b>; de a „múlt”, <b>az elődeink vagy önmagunk </b>életének, gondjainak, bölcsességének ismerete és <b>megértése</b> nem hogy gátolja, hanem még <b>segítheti</b> is a mi saját utunkat. </p><p>Te, aki talán épp a saját hivatásodat, párodat, hobbidat, életcélodat keresed: bízz benne, hogy <b>már minden tudás benned van</b>, amire csak szükséged lehet (úgy is mondhatnám: a véredben van). Végezz ásatást a saját életedben,<b> porold le </b>a régmúlt elfeledettnek hitt emlékeit kishitűségről, félelemről, bizonytalanságról, és tedd fel őket életed múzeumának polcára, ahol bármikor megtekintheted őket, mint <b>külső szemlélő</b>. Azután állj neki, hogy kifényesítsd belső kincseidet, mint a <b>kreativitás, a jószándék, a hit és a bizalom</b>, hogy ezeket magaddal vihesd bárhová, és bármilyen helyzetben alkalmazhasd. </p><p><b>Légy a saját életed Lara Croftja vagy Indiana Jones-a!</b></p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-204e327 elementor-widget elementor-widget-image" data-id="204e327" data-element_type="widget" data-widget_type="image.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-image">
												<img width="600" height="600" src="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/indiana-1027202_1920-min.jpg" class="attachment-medium_large size-medium_large" alt="" loading="lazy" srcset="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/indiana-1027202_1920-min.jpg 600w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/indiana-1027202_1920-min-150x150.jpg 150w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/indiana-1027202_1920-min-300x300.jpg 300w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/indiana-1027202_1920-min-20x20.jpg 20w" sizes="(max-width: 600px) 100vw, 600px" />														</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-c06072e elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="c06072e" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Szükséged lenne egy tapasztalt &#8220;régészre&#8221; a saját projekteden? Nézz utána, Neked miben tudok segíteni!</p>					</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
				<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-79cce5bd elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="79cce5bd" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-18e2a447" data-id="18e2a447" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-28e1460 elementor-align-left elementor-widget elementor-widget-button" data-id="28e1460" data-element_type="widget" data-widget_type="button.default">
				<div class="elementor-widget-container">
					<div class="elementor-button-wrapper">
			<a href="https://szenasikrisztina.hu/#egyeneknek" target="_blank" class="elementor-button-link elementor-button elementor-size-sm" role="button">
						<span class="elementor-button-content-wrapper">
						<span class="elementor-button-text">Egyéneknek</span>
		</span>
					</a>
		</div>
				</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-5b29df13 elementor-align-left elementor-widget elementor-widget-button" data-id="5b29df13" data-element_type="widget" data-widget_type="button.default">
				<div class="elementor-widget-container">
					<div class="elementor-button-wrapper">
			<a href="https://szenasikrisztina.hu/#vallalatoknak" target="_blank" class="elementor-button-link elementor-button elementor-size-sm" role="button">
						<span class="elementor-button-content-wrapper">
						<span class="elementor-button-text">Vállalatoknak</span>
		</span>
					</a>
		</div>
				</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
						</div>
						</div>
					</div>
		<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/mi-koze-a-regeszetnek-az-onismerethez/">Mi köze a régészetnek az önismerethez?</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://szenasikrisztina.hu/mi-koze-a-regeszetnek-az-onismerethez/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Egészségben, betegségben – avagy hogyan fogadjuk örök hűséget önmagunknak</title>
		<link>https://szenasikrisztina.hu/egeszsegben-betegsegben-avagy-hogyan-fogadjuk-orok-huseget-onmagunknak/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=egeszsegben-betegsegben-avagy-hogyan-fogadjuk-orok-huseget-onmagunknak</link>
					<comments>https://szenasikrisztina.hu/egeszsegben-betegsegben-avagy-hogyan-fogadjuk-orok-huseget-onmagunknak/#comments</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[SzenKri-ADMIN]]></dc:creator>
		<pubDate>Wed, 05 Jun 2019 10:00:32 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Mentáltréning]]></category>
		<category><![CDATA[Üzleti cikkek]]></category>
		<category><![CDATA[egészség;]]></category>
		<category><![CDATA[home office;]]></category>
		<category><![CDATA[munka-magánélet egyensúly;]]></category>
		<category><![CDATA[tudatosság]]></category>
		<category><![CDATA[work-life balance;]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://szenasikrisztina.hu/?p=959</guid>

					<description><![CDATA[<p>„Mindegy, csak egészség legyen” – hangzott fel a bölcs tanács gyermekkoromban újra és újra az idősebbek szájából. Amit akkor megmosolyogtunk, ma egyre többen igyekszünk megélni a mindennapjainkban. Télvíz ideje, reszkető hideg, szürke-borús ég. A második teádat magadba döntve próbálsz erőt nyerni az előtted álló naphoz. Igazából félig alszol még, éjszaka ugyanis annyira fájt a fejed, [&#8230;]</p>
<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/egeszsegben-betegsegben-avagy-hogyan-fogadjuk-orok-huseget-onmagunknak/">Egészségben, betegségben – avagy hogyan fogadjuk örök hűséget önmagunknak</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="959" class="elementor elementor-959" data-elementor-settings="[]">
						<div class="elementor-inner">
							<div class="elementor-section-wrap">
							<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-53202128 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="53202128" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-3a000774" data-id="3a000774" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-2efa1376 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="2efa1376" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>„Mindegy, csak egészség legyen” – hangzott fel a bölcs tanács gyermekkoromban újra és újra az idősebbek szájából. Amit akkor megmosolyogtunk, ma egyre többen igyekszünk megélni a mindennapjainkban.</p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-26354c1f elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="26354c1f" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p><span style="font-size: 18px;">Télvíz ideje, reszkető hideg, szürke-borús ég. A második teádat magadba döntve <b>próbálsz erőt nyerni</b> az előtted álló naphoz. Igazából félig alszol még, éjszaka ugyanis annyira fájt a fejed, hogy csak egy-egy percre sikerült lehunynod a szemed. Az álomban töltött percekben sem volt sok köszönet; valami lidérces, hidegrázós nyomasztásban sodródtál, amiből visszatérően fel-felriasztott a gondolat, hogy aludnod kellene, mert különben másnap nem leszel képes felkelni. Erős a gyanúd, hogy valamikor az éjszaka közepén hőemelkedésed vagy lázad is lehetett, de nem volt erőd kikelni az ágyból ezt ellenőrizni. Kimerült vagy, kialvatlan és nyűgös. Valójában <b>érzed</b>, hogy ma beteget kéne jelentened, de szorgos kis agyad már a fél-álom zaklatott perceiben végig leltározta aznapi teendőid listáját.</span></p><p>Először is, influenzaszezon van, így már több kollégád is otthon fekszik, betegen. Nem nagyon tudnál kit megkérni, hogy helyettesítsen, ami eleve kilövi az otthonmaradás lehetőségét. Ott vannak az ügyfeleid, akik ma visszajelzést várnak tőled az aktuális Nagyon Fontos kérdésre, ezt a feladatot sem tudod másra bízni. Vár rád pár határidős kimutatás is, amelyeket örömmel veszejtenél el a<b> prioritások útvesztőjében</b>, de az az igazság, hogy már olyan régóta húzod-halogatod őket, hogy nem tudnád megindokolni, miért nem tudtál időben elkészülni velük – ezt is el kell tehát ma végezned. Aztán persze, ha már bent vagy, nem fogod tudni elkerülni, hogy megejtsd a négyszemközti beszélgetéseket a beosztottjaiddal, amiket ők oly nagyon várnak, és amire szíved szerint te is a legtöbb idődet szánnád. Miközben a teád utolsó kortyait fogyasztod, már biztosan tudod, hogy be fogsz menni a munkahelyedre, és csendben latolgatod, hogyan tudnád csökkenteni az aznapra jutó stressz mennyiségét, milyen megbeszéléseket tudsz megúszni, hogy valahogy túléld a napot. Próbálod vigasztalni magad azzal, hogy <b>hamarosan itt a hétvége</b>, és akkor kipihenheted magad, miközben magadban haragszol a kollégáidra, amiért ők már jóval korábban kidőltek, és megfogadod, legközelebb te is előbb lépsz, hiszem jobban belegondolva már napok óta kaparó torokkal, szipogva-szédülve, kimerülten jársz munkába. Beteszed az üres csészét a mosogatóba és elindulsz…</p><p>Ha ismerős a fenti szituáció – és biztosan tudom, hogy sokaknak az -, akkor te is döntöttél már úgy legalább egyszer életedben, hogy a munkád előbbre való<b> a saját egészségednél</b>. Ez minden bizonnyal azt jelzi, hogy <b>becsületes, lelkiismeretes </b>ember vagy, aki lojális mind a saját munkája, mind a munkatársai iránt, és aki képes felelősséget vállalni a rá bízott emberekért és feladatokért. Ez szuper dolog, amire méltán lehetsz büszke. </p><p>Most próbáld meg újra elolvasni az előző bekezdést, és behelyettesíteni a munkát az egészséggel… hogyan hangzik számodra az, hogy <b>lojális vagy a saját egészségeddel szemben</b>, és képes vagy érte <b>felelősséget vállalni</b>? És az, hogy úgy döntesz, a saját egészséged előbbre való a munkádnál? <b>Van bátorságod felvállani ezt a döntést?</b></p><p><span style="font-variant-ligatures: normal; font-variant-caps: normal; font-family: 'Open Sans', sans-serif; font-size: 18px; font-style: normal; font-weight: 400;">Én évekig tetszelegtem a szorgos hangya szerepében, és dolgoztam akkor is, amikor éreztem, hogy most már tényleg csak a munkaidőm telik, hasznosat nem sokat tudok hozzátenni az eseményekhez, mert </span><span style="font-variant-ligatures: normal; font-variant-caps: normal; font-family: 'Open Sans', sans-serif; font-size: 18px; font-style: normal; font-weight: bold;">fizikailag</span><span style="font-variant-ligatures: normal; font-variant-caps: normal; font-family: 'Open Sans', sans-serif; font-size: 18px; font-style: normal; font-weight: 400;"> nem vagyok rá alkalmas. A legtöbb pozíciómban élhettem a </span><span style="font-variant-ligatures: normal; font-variant-caps: normal; font-family: 'Open Sans', sans-serif; font-size: 18px; font-style: normal; font-weight: bold;">home office </span><span style="font-variant-ligatures: normal; font-variant-caps: normal; font-family: 'Open Sans', sans-serif; font-size: 18px; font-style: normal; font-weight: 400;">(az otthoni munkavégzés) kétes szabadságával is: azaz, otthonról végezhettem el a munkámat, így legalább nem kellett mondjuk fájdalmak közepette az irodába vergődni. Ez általános work-life balance megoldásként kiváló, azonban amikor valóban beteg voltam, vajmi keveset segített: ugyanúgy ott volt rajtam a napi stressz, ami ráadásul párosult az attól való </span><span style="font-variant-ligatures: normal; font-variant-caps: normal; font-family: 'Open Sans', sans-serif; font-size: 18px; font-style: normal;"><b>szorongással</b></span><span style="font-variant-ligatures: normal; font-variant-caps: normal; font-family: 'Open Sans', sans-serif; font-size: 18px; font-style: normal; font-weight: 400;">, hogy nem vagyok képes</span><span style="font-variant-ligatures: normal; font-variant-caps: normal; font-family: 'Open Sans', sans-serif; font-size: 18px; font-style: normal; font-weight: bold;"> teljes értékű </span><span style="font-variant-ligatures: normal; font-variant-caps: normal; font-family: 'Open Sans', sans-serif; font-size: 18px; font-style: normal; font-weight: 400;">munkát végezni. Éreztem, hogy ez így azért csak nem ideális felállás, de nem tudtam, hogyan lehetne ezen javítani.</span><b><br /></b></p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-70444777 elementor-widget elementor-widget-image" data-id="70444777" data-element_type="widget" data-widget_type="image.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-image">
												<img width="600" height="337" src="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/autumn-photoshoot-1759696_1920-min.jpg" class="attachment-medium_large size-medium_large" alt="" loading="lazy" srcset="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/autumn-photoshoot-1759696_1920-min.jpg 600w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/autumn-photoshoot-1759696_1920-min-300x169.jpg 300w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/autumn-photoshoot-1759696_1920-min-20x11.jpg 20w" sizes="(max-width: 600px) 100vw, 600px" />														</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-8e897d8 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="8e897d8" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Egy szakmailag kiváló, azonban igen csak workaholic (munkamániás) főnököm egyik megjegyzése indított el a változás útján. Igen rossz passzban voltam, mentálisan és fizikailag, és épp egy nagyon nehéz megbízáson dolgoztunk. A főnököm nem volt az ostorral csapkodó típus, sőt, nagyon is emberi felettes volt, sokat segített nekünk akkoriban. Viszont az a típusú <b>maximalista-perfekcionista</b> ember volt ő, aki másoktól is elvárta azt a fajta professzionalitást és alázatot, amit ő tanúsított (ez egyébként a maximalizmus egyik jellemző tünete). Amikor jeleztem neki, hogy most egy kis szünetre lenne szükségem, valami olyasmit mondott, hogy „<i>Persze</i> – <b><i>arra van a home office, hogy az ember betegen is dolgozhasson, ha kell</i></b>”. </p><p>Mélyen ledöbbentem ezen a hozzáálláson. Én azt gondolom, hogy a home office <b>nem, nem ezért </b>van. A távmunka lehetősége egy, a digitalizáció világában szükséges jelenség, amely segíti a munkavállalót abban, hogy <b>tudatosabb</b>, magánélet és munka egyensúlyát <b>elősegítő</b> munkatempót állíthasson fel magának, emellett gazdaságilag előnyös a munkaadónak (az otthonról tevékenykedő munkavállaló nem foglal helyet). És igen, ha 6 hétig gipszben fekszem, és nem akarok ennyi időre kiesni a munkából, akkor lehetőséget ad a fokozatos visszatérésre. Nem arra van azonban, hogy lázas betegként továbbra is<b> felelősségteli döntéseket</b> hozzunk meg nap mint nap, mint ahogy a heti egyszeri pénteki távmunka abban sem fog segíteni, hogy kilábaljuk egy kezdődő <b>kiégésből</b>. </p><p>Azóta engedem meg magamnak, hogy egyértelműbben kommunikáljam az igényeimet, és hogy <b>kivonuljak a munkavégzésből</b>, amennyiben épp arra van szükségem. Számomra megtérült ez a döntés.</p><p>Az én véleményem az, hogy sokkal könnyebb téged a munkában helyettesíteni, mint <b>a saját életedben</b>. A munkahelyi feladataidat tudod delegálni, felfüggeszteni, lemondani, elcsúsztatni, módosítani, még akkor is, ha ennek komoly következménye van rád nézve. A testedet nem tudod másra rábízni, nem tudod „jegelni”, amíg minden megoldódik. <b>A tested emlékszik mindenre,</b> amit tettél vagy nem tettél vele, és bizony ugyanúgy <b>benyújtja neked a számlát</b>, mint a dühöngő főnököd, ha nem is azonnal. Azt bizonyára már számodra is világos, hogy nem fogod tudni a hétköznapokon kimerített tartalékaidat két nap alatt feltölteni, és egy ki nem pihent betegség hetekig is eltarthat.</p><p>Mi akkor a megoldás? Nem arra próbálok bíztatni senkit (már csak <b>egykori maximalistaként</b> sem), hogy az első tüsszentésnél maradjon otthon, vagy hogy hipochonderként állandóan betegszabadságon üljön, sőt. A betegség <b>megelőzését</b>, illetve a már kialakult betegség <b>megfelelő kezelését </b>tartom kiemelten fontosnak. Ennek fontos eszköze a <b>tudatosság</b>: érzed, mi történik veled, és <b>reagálsz rá</b>. Talán csak pár napig kevesebb stresszre van szükséged: igyekezz úgy <b>szervezni a feladataidat</b>, hogy ne merülj ki teljesen. Ne most túlórázz, <b>menj haza időben</b>, és kényeztesd magad sétával, forró fürdővel, ami jól esik. Étkezz egészségesen és feküdj le időben. Ha a betegség már levert a lábadról, és érzed, hogy már nem vagy munkaképes, <b>marad otthon pár napot</b>. Sokkal többet segítesz a munkahelyednek is, ha nem félgőzzel, kimerülten mész be dolgozni, rádásul a kollégák is hálásak lesznek, hogy őket nem fertőzöd meg. Nyugodtan értesd meg a főnököddel is, hogy hosszú távon ezzel <b>ő is jobban jár</b>, hiszen ha egészséges maradsz, <b>többet és lelkesebben tudsz dolgozni.</b></p><p>Tisztában vagyok vele, hogy a világnak még sok változásra van szüksége, hogy ez működni tudjon – főként olyan környezetben, ahol az állásodért kell rettegj, és a táppénz egyenlő a biztos kirúgással.  Ezért én most elsősorban azokhoz szóltam, akiknek a <b>lehetősége</b> megvan az<b> egészségtudatos döntésre</b>, de a perfekcionizmus csapdájába esve sokszor magukat beszélik le róla (igen, tudom, hogy sokan vagytok). Talán, ha többször álltok ki magatokért ti, akik ezt könnyebben megtehetitek, akkor egyszer a munkaadók is megértik, mit <b>nyernek</b> hosszú távon egy tudatos munkavállalóval. Így nem csak magatokon segítetek, hanem a nálatok <b>sokkal kiszolgáltatottabb</b> helyzetben lévő sorstársaitokon is.</p><p><i>Zárógondolat: a fenti személyes történetben említett főnököm az eset után pár hónappal kórházba került, agyvérzés gyanújával. A 40-es évei elején járt akkor. Nem agyvérzése volt azonban, hanem olyan súlyos pszichés kimerülése, hogy egyszer csak az agya takarékra tette magát, és megszűntek a kommunikációs-koordinációs képességei. Kezelés és sok pihenés hatására aztán rendbe jött, szerencséje volt. Tavaly láttam, hogy már ő sem dolgozik annál a cégnél, és több hónapos pihenésre-utazásra ment, mielőtt újra elhelyezkedett. Tanulság: nem kell másoknak (nekem sem) hinnetek, mikor elmondják, mire van szükségetek. Magatokra, <b>a saját testetekre </b>hallgassatok!</i></p><div><i>Jó egészséget kívánok!</i></div>					</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
				<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-20c8e491 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="20c8e491" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-6b6ea7cb" data-id="6b6ea7cb" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-44d3119 elementor-widget elementor-widget-image" data-id="44d3119" data-element_type="widget" data-widget_type="image.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-image">
												<img width="600" height="401" src="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/calendula-185322_1920-min.jpg" class="attachment-medium_large size-medium_large" alt="" loading="lazy" srcset="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/calendula-185322_1920-min.jpg 600w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/calendula-185322_1920-min-300x201.jpg 300w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/06/calendula-185322_1920-min-20x13.jpg 20w" sizes="(max-width: 600px) 100vw, 600px" />														</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
						</div>
						</div>
					</div>
		<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/egeszsegben-betegsegben-avagy-hogyan-fogadjuk-orok-huseget-onmagunknak/">Egészségben, betegségben – avagy hogyan fogadjuk örök hűséget önmagunknak</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://szenasikrisztina.hu/egeszsegben-betegsegben-avagy-hogyan-fogadjuk-orok-huseget-onmagunknak/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>1</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Az örömmel elvégzett munka eredménye 2.</title>
		<link>https://szenasikrisztina.hu/az-orommel-elvegzett-munka-eredmenye-2/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=az-orommel-elvegzett-munka-eredmenye-2</link>
					<comments>https://szenasikrisztina.hu/az-orommel-elvegzett-munka-eredmenye-2/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[SzenKri-ADMIN]]></dc:creator>
		<pubDate>Mon, 13 May 2019 15:45:10 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Mentáltréning]]></category>
		<category><![CDATA[Önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[Projektmenedzsment]]></category>
		<category><![CDATA[motiváció;]]></category>
		<category><![CDATA[munkavállalói megtartás;]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://szenasikrisztina.hu/?p=871</guid>

					<description><![CDATA[<p>Sorra mondanak fel a munkavállalóid? Azok, akik még ott vannak, szemtelenek, kezelhetetlenek?&#160;Már fáj a fejed a sok megbeszéléstől, ahol azt próbálod kitalálni, hogyan motiváld a dolgozóidat és tartsd meg őket hosszú távon? Akkor talán itt az ideje, hogy engedd, hogy ők motiválják magukat. Már csaknem 20 éve oktatok, menedzselek, adok tanácsokat &#8211; ez idő alatt [&#8230;]</p>
<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/az-orommel-elvegzett-munka-eredmenye-2/">Az örömmel elvégzett munka eredménye 2.</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="871" class="elementor elementor-871" data-elementor-settings="[]">
						<div class="elementor-inner">
							<div class="elementor-section-wrap">
							<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-4bf3596c elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="4bf3596c" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-6e47f401" data-id="6e47f401" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-3e61e3d7 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="3e61e3d7" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Sorra mondanak fel a munkavállalóid? Azok, akik még ott vannak, szemtelenek, kezelhetetlenek? <span style="font-size: 18px;">Már fáj a fejed a sok megbeszéléstől, ahol azt próbálod kitalálni, hogyan motiváld a dolgozóidat és tartsd meg őket hosszú távon? Akkor talán itt az ideje, hogy engedd, hogy ők motiválják magukat.</span></p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-78a00a2f elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="78a00a2f" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p><span style="font-size: 18px;">Már csaknem <b>20 éve</b> oktatok, menedzselek, adok tanácsokat &#8211; ez idő alatt nagyon sok vállalat mindennapi működésébe volt alkalmam belelátni. Sajnos azt kell, hogy mondjam, még mindig túl kevés olyan munkáltatót tudnék említeni, amelynél eredendő érték az emberek munkamoráljában, értékítéletében, döntéseiben való <b>bizalom</b>. Ami inkább jellemző, az egy alapvető bizalmatlanság a munkavállalók felé, valamint az autoriter típusú, sokszor félelmen alapuló vezetői magatartás. Hogy honnan e félelem? Bizony rá tudnak erre szolgálni a munkavállalók: hiszen néha elkésnek, aztán meg előbb elkéredzkednek, hogy odaérjenek a jógaórára, maguk akarják megszabni, mikor mennének szabadságra, van, amikor nem hozzák a kitűzött eredményeket, ráadásul lázadoznak mindennemű változás ellen, és nem átallnak a véleményüknek hangot is adni. A vezető pedig <b>stresszes</b>. Ő csak azt szeretné, hogy a munka el legyen végezve, lehetőleg a kitűzött kereteken belül, és ezért tartja a hátát a saját vezetői felé – a nyomás hatalmas, és akkor még az emberei is megnehezítik a dolgokat. Pedig ennek nem kell így lennie, ha megértjük, hogy alapvetően mind egy hajóban evezünk, és mindannyiunkat ugyanazok az alapvető igények hajtanak. <b>De melyek is ezek?</b></span></p><p><b>1. Szükségleteinknek megfelelő munkakör és munkakörnyezet</b></p><p>Bizony, ez az alap: olyan munkakörben dolgozni, amely <b>a képességeinknek leginkább megfelel</b>, olyan környezetben, ahol <b>biztonságban érezzük magunkat</b>. Ezért nem érdemes egy „jó” munkavállalót sem alulfoglalkoztatni, sem túl sok terhet ráróni, nem beszélve az olyan feladatokról, amelyek nem az erősségeikre épülnek. Ha szükségetek van egy jó marketingesre, vegyetek fel egyet, ne az introvertált back office dolgozót piszkáljátok fel az online marketinges feladatok vezetésére – kivéve, ha ezt ő maga kéri tőletek. Nem érdemes a rövidtávú haszonért frusztrálni egy jó dolgozót, mert előbb-utóbb elveszítitek.</p><p>Nagyon egyszerűen fogalmazva: adjatok a munkavállalóitoknak olyan feladatokat, amelyeket <b>szívesen, örömmel</b> végeznek. Biztos vagyok benne, hogy minden munkakörben lehet ilyet találni. Minél több örömteli percet élhetnek meg a mindennapokban, annál jobban tudják majd szeretni is, amit csinálnak.</p><p>A tudatos munkakörnyezetre számos példát hozhatnék főként a tech-cégek világából, budapesti példának ott a <a href="http://www.graphisoftpark.hu" target="_blank" rel="noopener">Graphisoft park</a> &#8211; viszont nem kell minden cégnek divatos, új irodaházba költöznie ahhoz, hogy az ott dolgozók jól érezhessék magukat. Az <b>elegendő tér, igényes környezet</b> nem feltétlenül pénz kérdése, ráadásul <b>csapatépítő tevékenységek</b> alapja is lehet. </p><p><b>2. Cselekvési szabadság, önállóság</b></p><p>A cikkem megírása előtt végeztem egy kis házi kutatást, sok ismerősömmel beszélgettem, egy rövid kérdőívet is körbe küldtem, hogy megtudjam, kit mi sarkall lelkes munkavégzésre: a <b>szabad időbeosztás és munkavégzés</b> volt ez egyik visszatérő pont. Én egészen őszintén meg vagyok arról győződve, hogy ha csak ezt az egy pontot betartanák a munkavállalók, máris hatalmasat lépnének előre az attricion rate (<b>munkavállalói elvándorlás</b>) statisztikáinak <b>javításában</b>. Az, hogy egy munkavállaló &#8211; természetesen adott kereteken belül &#8211; maga oszthatja be, <b>mikor</b> dolgozik, <b>mely</b> <b>feladatokat</b> priorizálja, illetve <b>hogyan</b> oldja meg azokat, brutális hajtóerő, ami ráadásul a munkavállalói oldalról inkább szervezési mint anyagi befejtetést követel. Hiszen ki ne akarna olyan munkahelyen hosszútávon megmaradni, ahonnan el tud jönni korábban, ha orvoshoz kell menni, de beérhet picit később, ha a gyereket óvodába kell vinni, tud otthonról dolgozni, ha jön a villanyszerelő, és megbíznak az értékítéletében, így sikerként fogja megélni a mindennapi döntéseit? <b>Ki ne akarna egy ilyen munkahelyért cserébe jó munkát végezni, a feladatokat időben befejezni?</b> Higgyétek el, kedves főnökök, hogy ha valaki nem dolgozik rendesen, annak nem a home office az oka. Gyanakvás helyett inkább segítsétek a dolgozóitok <b>önmenedzselését</b>, hogy például a közbenjárásotok nélkül is be tudják osztani maguknak a nyári szabadságaikat. </p><p><b>3. Világos célkitűzések</b></p><p>A másik egyöntetű visszajelzés körkérdésemre a <b>munkavállalói boldogságról</b> az volt, hogy mindenkinek kiemelkedően fontos az, hogy <b>lássa az értelmét</b> a munkájának, mit miért csinálnak. Ennek fő alkotóeleme a <b>világos és transzparens célkitűzés</b>, enélkül akár neki se kezdjetek a munkának, vagy legalábbis ne akarjátok az útmutatásotokra bízott munkatársakon számon kérni azt, amit magatoknak sem határoztatok meg. Nem akarnám ezt most jelen kereteken belül bővebben érvekkel alátámasztani, számtalan nálam sokkal bölcsebb és ismertebb ember megtette már ezt korábban; annyi bizonyos, hogy ha nem tudjátok, miért és hova tartotok, akkor a munkatársaitok sem lesznek tisztában a feladataikkal, így az elért eredmény teljesen meglepetésszerű lesz.  Legyetek ebben kissé <b>következetesebbek</b> önmagatokkal és főként saját főnökeitekkel szemben is. Nem azt tesz benneteket vezetővé, ha mindent gondolkodás nélkül végrehajtotok, hanem ha <b>mertek kérdezni és bízni a megérzéseitekben</b>.</p><p>Ezen a ponton rögtön el is tudom mondani, miért ágálnak annyira a munkavállalók a változások ellen – túl azon, hogy alapvető emberi természetünk a változásoktól való szorongás. </p><p>A legtöbb változás, amit egy cég be kíván vezetni, sokkal inkább valamilyen piaci trend, impulzus, mint átgondolt döntés következménye. Bevezetnek egy új szoftvert, mert már mindenki (?) ezt használja, de nem készítenek előzetes piackutatást, a saját vállalatukra vonatkozó <b>business value analízist</b> (azaz üzleti elemzést). Nem biztos, hogy ami másnak bevált, az a ti cégeteknél is be fog, illetve ha nem ismeritek egy új termék valós funkcióit, akkor a kívánt eredmények is el fognak maradni. Mindezek fejében, a cégek általában arra sem szánnak megfelelő időt, hogy a munkatársaiknak <b>kommunikálják</b> az újdonságokat, pedig lehet, hogy a látszólagos lázadásuk mögött valós észérvek sorakoznak, elvégre ők látnak bele legjobban a napi termelésbe. Az én projektvezetői történetemben is akad nem egy példa, amikor a munkatársak megfelelő szintű bevonása végül olyan változtatási javaslatokat eredményezett, amelyekkel <b>sokkal egyszerűbben/költséghatékonyabban</b> érhettük el a kívánt célkitűzést. </p><p><b>4. Eredmény &#8211; értelemmel</b></p><p>Mindannyian szeretnénk látni a munkánk <b>eredményét</b>. Természetesen az, hogy kapunk fizetést, esetleg bónuszt meg egyéb juttatásokat, igen fontos, de nem ez az, ami hosszú távon nálatok fog tartani egy dolgozót. Ha valaki tényleg csak ezért dolgozik, akkor számolhattok azzal, hogy nem fogja bedobni teljes erőforrásait, persze attól még lehet belőle jó munkaerő. Persze csak amíg utol nem éri a <b>burn-out, azza kiégés</b> – erre a sorsra jutnak ugyanis általában azok, akik<b> csak külső megerősítésért</b> dolgoznak. Valamint, hogy ezek a „motivált” munkatársak csak addig fognak nálatok maradni, amíg jobb ajánlatot nem kapnak.</p><p>Sokkal <b>mélyebb</b> cselekvési ösztönöket célozhattok meg azonban, ha az eredmény, amiért együttesen dolgoztok, valamiféle <b>pozitív nyomot</b> hagy a környezetünkben. Természetesen nem dolgozhat mindenki jótékonysági intézményben – de fontos, hogy tudjunk olyan szemmel tekinteni a munkánkra, mint valamire, amivel jót teszünk másoknak /a környezetünknek / a világnak, ami a <b>fejlődést</b> szolgálja. Vezetőként kiemelten fontos, hogy jó példával járjatok elöl, és magatok is erősítsétek a munkavállalókban: van értelme annak a heti 40 (vagy akárhány) órának, amit munkahelyükön töltenek. Amint ezt nem látják, kihuny a lelkesedés utolsó szikrája is.</p><p>Dolgoztam egy olyan projekten, ahol a saját – egyébként általánosságban nagyon jó fej és támogató – főnököm is első pillanattól kezdve meg volt győződve a projekt értelmetlenségéről. Sokszor csillogtatta meg szarkasztikus humorát a megbízásunk, illetve a felsővezetőink kárára, így akart együttérzéséről biztosítani. Az igazság az, hogy ettől csak rosszabbul éreztem magam. Ahogy azt számára is jeleztem, ez a hozzáállás nemhogy segített, hanem inkább szorongást váltott ki belőlem, főleg annak tükrében, hogy egy nagyobb projektcsapat eredményessége múlott az én munkámon. Hogyan mutassak utat másoknak, ha én magam sem vagyok motivált? Óva intek minden vezetőt az ilyenfajta magatartástól: ha ti nem hisztek magatokban, abban a munkában, amit végeztek, az nem csak a saját, hanem a <b>környezetetek motivációját</b> is megölheti.</p><p>Komoly feladat volt megtalálni az értelmet ebben a feladatban, de persze mint mindenből, ebből is nyerhettem tapasztalatot: részemről bizonyosan nem vállalok el többé olyan megbízást, amelyben nem látom a fejlődési potenciált. </p><p>Nem véletlenül nyomják az amerikai nagyvállalatok folyamatosan a <b>csapattudatra </b>épülő kommunikációt és marketinget: aki úgy érzi, hogy a csapata tagjaként egy különleges, világot megváltó küldetés részese lehet, sokkal boldogabban hajtja be a fejét akármilyen vállalat rabigájába. </p><p>Az igazság az, hogy a legtöbb ember, <b>önmagatokat is beleértve</b>, sokkal <b>többre </b>képes, mint amennyit feltételeztek róla. Merjetek kockázatot válallni, és <b>bizalomra </b>épített kapcsolatokat kialakítani, legyen az munkahelyen, vagy akár a magánéletetekben. Ez melósabbnak tűnhet, de hosszabb távon sokkal kifizetődőbb így élni, mint állandóan ellenőrizgetni, hogy az emberek dolgoznak-e, vagy figyelmeztetéseket osztogatni. <b>Én bízom bennetek és drukkolok nektek!</b></p><p><i>A cikk az alábbi bejegyzés folytatása:  </i></p><p><a href="https://szenasikrisztina.hu/az-orommel-vegzett-munka-eredmenye-1/">https://szenasikrisztina.hu/az-orommel-vegzett-munka-eredmenye-1/</a></p><p> </p>					</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
						</div>
						</div>
					</div>
		<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/az-orommel-elvegzett-munka-eredmenye-2/">Az örömmel elvégzett munka eredménye 2.</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://szenasikrisztina.hu/az-orommel-elvegzett-munka-eredmenye-2/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>&#8220;Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel&#8221;- Kaizen a mindennapokban</title>
		<link>https://szenasikrisztina.hu/nagy-dolgokat-tenni-nem-tudunk-csak-kicsiket-nagy-szeretettel-kaizen-a-mindennapokban/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=nagy-dolgokat-tenni-nem-tudunk-csak-kicsiket-nagy-szeretettel-kaizen-a-mindennapokban</link>
					<comments>https://szenasikrisztina.hu/nagy-dolgokat-tenni-nem-tudunk-csak-kicsiket-nagy-szeretettel-kaizen-a-mindennapokban/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[SzenKri-ADMIN]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 02 May 2019 17:08:54 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Mentáltréning]]></category>
		<category><![CDATA[Projektmenedzsment]]></category>
		<category><![CDATA[Üzleti cikkek]]></category>
		<category><![CDATA[egyensúly]]></category>
		<category><![CDATA[kaizen]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://szenasikrisztina.hu/?p=844</guid>

					<description><![CDATA[<p>Az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik, mondta Lao-Ce kínai filozófus. Amint ezt tudatosítjuk, bátrabban vághatunk neki az élet kisebb-nagyobb kihívásainak. Korábbi cikkemben&#160;írtam a kaizen filozófia szerepéről és alkalmazhatóságáról a projektmenedzsmentben. A fokozatos, lépésenkénti, kiegyensúlyozott változás azonban nem csak az üzleti élet kiváltsága lehet, hanem magánéletünké is.&#160; Egyszerre egy lépés Sokszor jelölünk ki magunknak időben [&#8230;]</p>
<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/nagy-dolgokat-tenni-nem-tudunk-csak-kicsiket-nagy-szeretettel-kaizen-a-mindennapokban/">&#8220;Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel&#8221;- Kaizen a mindennapokban</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="844" class="elementor elementor-844" data-elementor-settings="[]">
						<div class="elementor-inner">
							<div class="elementor-section-wrap">
							<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-16e91268 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="16e91268" data-element_type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
							<div class="elementor-row">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-7338ae0e" data-id="7338ae0e" data-element_type="column">
			<div class="elementor-column-wrap elementor-element-populated">
							<div class="elementor-widget-wrap">
						<div class="elementor-element elementor-element-37328f0e elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="37328f0e" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p>Az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik, mondta Lao-Ce kínai filozófus. Amint ezt tudatosítjuk, bátrabban vághatunk neki az élet kisebb-nagyobb kihívásainak.</p>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-2cd6b097 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="2cd6b097" data-element_type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-text-editor elementor-clearfix">
				<p><a style="font-size: 18px; background-color: #fefaee;" href="https://szenasikrisztina.hu/dolgozni-csak-pontosan-szepen-ahogy-a-csillag-megy-az-egen-kaizen-a-projektmenedzsmentben/" target="_blank" rel="noopener">Korábbi cikkemben</a> írtam a kaizen filozófia szerepéről és alkalmazhatóságáról a projektmenedzsmentben. A fokozatos, lépésenkénti, kiegyensúlyozott változás azonban nem csak az üzleti élet kiváltsága lehet, hanem magánéletünké is. </p><p><b>Egyszerre egy lépés</b></p><p>Sokszor jelölünk ki magunknak <b>időben távoli, nagy célokat</b>, amelyeket aztán túl elérhetetlennek érzünk. Ez frusztráló tud lenni, olyannyira, hogy törekvéseinket sokszor kudarcnak éljük meg, míg végül fel is adjuk őket. Ugyanígy hiba az is, amikor nem látjuk a fától az erdőt, azaz a távoli, jövőbe rejtett célra fókuszálva <b>elfelejtjük megélni a mindennapokat</b>. Sőt, mivel az élet nem áll meg, és zajlanak körülöttünk az események, változások érnek bennünket, így még gyakran az is megesik, hogy végül már nem is arra vágyunk, amire korábban, és ha ezt elfelejtjük tudatosítani, hamis álmokat kergetünk majd egész életünkben.</p><p>Ezért fog téged sokkal boldogabbá tenni az, ha egyszerre csak egy lépésre koncentrálsz: <b>mindig a következőre</b>.</p><p><b>Adjunk időt változásnak!</b></p><p>Azt gondolhatnánk, hogy amikor belevágunk egy számunkra kedvező kimenetelű folyamatba, pl. fogyókúra, karrierváltás, költözés, dohányzásról történő leszokás, az csupa kellemes, felemelő érzéssel jár majd együtt. Az emberi psziché azonban nem így működik. Valójában arra vagyunk kódolva, hogy minden változást <b>potenciális veszélyként</b> érzékeljünk, és agyunk ennek megfelelően reagál. Magyarul, félünk és aggódunk, és még ha el is értük a kívánt célt, pszichésen is utol kell érnünk magunkat, hogy elfogadjuk az új helyzetet. Ezért segít ha, amennyire tőlünk telik, <b>hagyunk időt magunknak</b>.</p><p><b>Lássuk az elért eredményeket</b></p><p>Már a projektvezetés kapcsán is hangsúlyoztam korábban, mennyire fontos, hogy mindig lássuk, hol tartunk, mely feladatokat pipálhatjuk már ki. Ennek nagyon erős motivációs szerepe is van. Nincs jobb érzés, mint útközben megállni egy pillanatra, és visszatekinteni, <b>mi mindent teljesítettünk már</b>. Ne feledjük, hogy minden apró lépés számít. <b>Legyünk hálásak</b> azért, amit már elértünk.</p><p><b>Minden nap számít</b></p><p>A kaizen valójában egy spirituális tanítás, a keleti életvezetés alapja, amely szerint mi is irányíthatjuk az életünket. Segít <b>megbecsülnünk azt, amink van</b>, és hozzájárul ahhoz, hogy örömmel telve, <b>a Jelenben élhessünk</b>. Akár arra van szükségünk, hogy kiegyensúlyozottabban vezethessük mindennapjainkat, akár arra, hogy új megközelítésből oldhassuk meg a felmerülő problémákat, a kaizen iránymutatást ad számunkra.</p><p><b>Egyetlen tett is megváltoztatja a világot</b></p><p>Ha fenti gondolatmenetet magunkévá tesszük, egy újfajta szemlélettel tekinthetünk a világunkra. <b>Minden cselekedet</b>, amit eddig halogattunk, minden apró tett, amiről eddig azt gondolhattuk, nincs jelentősége, <b>új értelmet nyer</b>. A címadó Teréz anya idézet nyomában, ne habozzunk hát megtenni azt a <b>pici jót</b>, ami önmagunknak vagy másoknak örömet okoz!</p><h1><span style="font-variant-ligatures: normal; font-variant-caps: normal; font-family: 'Open Sans', sans-serif; font-size: 18px; font-weight: 400;"><i>Ajánlott irodalom: <span style="font-size: 18px;">Maurer, Robert: Kaizen – Változz félelem nélkül. Budapest, Kulcslyuk Kiadó, 2017.</span></i></span></h1>					</div>
						</div>
				</div>
				<div class="elementor-element elementor-element-a4b5f2f elementor-widget elementor-widget-image" data-id="a4b5f2f" data-element_type="widget" data-widget_type="image.default">
				<div class="elementor-widget-container">
								<div class="elementor-image">
												<img width="600" height="400" src="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/05/positive-1521334_1920-min.jpg" class="attachment-medium_large size-medium_large" alt="" loading="lazy" srcset="https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/05/positive-1521334_1920-min.jpg 600w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/05/positive-1521334_1920-min-300x200.jpg 300w, https://szenasikrisztina.hu/wp-content/uploads/2019/05/positive-1521334_1920-min-20x13.jpg 20w" sizes="(max-width: 600px) 100vw, 600px" />														</div>
						</div>
				</div>
						</div>
					</div>
		</div>
								</div>
					</div>
		</section>
						</div>
						</div>
					</div>
		<p>The post <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu/nagy-dolgokat-tenni-nem-tudunk-csak-kicsiket-nagy-szeretettel-kaizen-a-mindennapokban/">&#8220;Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel&#8221;- Kaizen a mindennapokban</a> appeared first on <a rel="nofollow" href="https://szenasikrisztina.hu">Szénási Krisztina</a>.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://szenasikrisztina.hu/nagy-dolgokat-tenni-nem-tudunk-csak-kicsiket-nagy-szeretettel-kaizen-a-mindennapokban/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
	</channel>
</rss>
