Amikor nem megy a munka – avagy hogyan profitáljunk a kánikulából

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor hiába tornyosulnak előttünk a megoldandó feladatok, egyszerűen nem vagyunk képesek rávenni magunkat hatékony munkavégzésre. Fokozottan fennáll ennek a nem kívánt állapotnak a veszélye nyáron, amikor tombol a hőség. Az a jó hír, hogy ilyenkor talán nem is ez a legfőbb feladatunk.

A minap érdekes beszélgetésbe botlottam az egyik közösségi oldal egyik csoportjában, melynek tagja vagyok. Egy vállalkozó hölgy panaszkodott arról, hogy amióta kitört a kánikula, egyszerűen képtelen a napi teendőire összpontosítani. Tudja, hogy mit szeretne elvégezni, illetve mennyi az a szokásos munkamennyiség, amit el tudna végezni, de egyszerűen nem képes rá. Folyton elterelődik a figyelme, és végül valami teljesen más tevékenységbe kezd, mint amibe akart, vagy csak hosszú órákon át ül a munkaasztalánál és várja, hogy a múzsa homlokon csókolja, mindhiába. Mit lehet ilyenkor tenni?

A téma sokakat megmozgatott,  érkeztek is a jobbnál jobb tanácsok: sport, meditáció, édesség, kis séta, beszélgetés kollégákkal egy kávé mellett. Ki-kinek megvan a maga tuti tippje, ami számára beválik, amikor egy kis energiát kell tankolni. Ez egy nagyon jó dolog; jó, ha képesek vagyunk felismerni, mikor van szükségünk egy kis feltöltődésre, és tudjuk is azt, mivel tudjuk ezt elérni. Sokszor elég csak előrántani valamelyik energia-ötletet a tarsolyunkból, és újra képesek leszünk visszazökkenni a régi kerékvágásba. Magam is sok ilyen ötlet birtokában vagyok, és mindig gyűjtöm az újabbakat, hogy azokat aztán az ügyfeleimnek is átadhassam.

Szóval olvasgattam a hozzászólásokat, mígnem a sok csoki, levendulatea és cigiszünet-mantra között megbújva felbukkant ez: „Talán akkor most nem kellene akarnod hatékonynak lenni”. Felkaptam a fejem: igen! 

Miért akarunk mindig máshogyan viselkedni, mint ahogyan azt éppen az agyunk, a testük, ösztöneink diktálják? Miért akarunk 35-40 fokban ugyanolyan eredményes munkavállalók lenni, mint kényelmes 22-ben? 

Az életünkben, csakúgy, mint a munkánkban, vannak időszakok, amikor képesek vagyunk a csillagokat is leszakítani az égről és 5 ember helyett dolgozni. És van olyan is, amikor csak kornyadunk az alig-klimatizált épületben, és érezzük, hogy most nem megy. Tiltakozás és küzdelem helyett, célszerű lenne megtanulnunk együtt élni a természettel, a kintivel és a sajátunkkal is, és úgy organizálni a napjainkat, hogy igazodjunk ahhoz, ami épp van.

Hogy ez hogyan lehetséges, ha egyszerűen nem bírod a meleget?

Először is, készíts áttekintést a főbb feladataidről, prioritás és sürgősség szerint! Fókuszálj azokra, amelyeket tényleg szükséges elvégezned, és felejtsd most el azokat, amelyek nem esnek ebbe a kategóriába. Már önmagában azzal, ha felhagysz az azon való rágódással, amit úgysem tudsz elvégezni, rengeteg energiád szabadul fel. Ez a “lelassult” állapot úgysem tart örökké, és amikor újra erőre kapsz, visszatérhetsz a feladataidhoz (melyeknek nagy része tapasztalatom szerint addigra már nem is lesz aktuális).

A nyár a szabadság, a lazítás, a szabadban töltött idő, a vízpart időszaka – ha dolgoznod kell, akkor is iktass be mini-szabikat a szabad délutánjaidra vagy estéidre. Szervezz pikniket a barátaiddal, gyermekeiddel egy hűsítő fa árnyékába, vagy menj el úszni, strandra – keresd az enyhülés egyéb lehetőségeit, hogy másnap felfrissülve mehess munkába.  Egy jól sikerült délutáni kikapcsolódás hatása felér több nap szabadsággal!

Igazítsd az étkezésedet, folyadékbeviteledet az évszakhoz. Ezzel is optimalizálod a közted és az időjárás közti kapcsolatot. 

Gondold át a szabadságtervezést. Ha te nyáron egyszerűen nem tudsz teljesíteni, akkor mindenképpen ekkor vedd ki a szabadságodat. Az is lehet, hogy érdemes azt inkább több részletre elosztani, így lehet teljesebb a feltöltődés.

A kánikula valójában egy igen kiváló önismereti eszköz. Belekényszerít bennünket a felismerésbe, hogy egyikünk sem képes mindig ugyanazt a teljesítményt hozni, és hogy a lazítás ugyanolyan fontos összetevője a teljesítménynek, mint a megfeszített munka. Megmutatja, hogy a harmónia igenis elhatározás kérdése, és hogy időnként tudnunk kell lemondani a saját teljesítményünkhöz fűződő elvárásokról! 

További időgazdálkodási, teljesítményoptimalizáló, harmóniateremtő tippekre van szükséged? 

Vélemény, hozzászólás?