Blog

Múlt héten jártam a budapesti Milton Friedman Egyetem megrendezésében egy HR szakmai konferencián, melynek témája a vezetőfejlesztés, képzés-fejlesztés volt. Számtalan nagyon érdekes, aktuális előadást hallgathattam meg, melyek együttes tanulsága számomra egyértelműen az volt, hogy akár toborzásról, akár tehetséggondozásról, akár napi munkavégzésről legyen szó, a munkavállalóknak szükségük van új, élményalapú, jó érzésekkel összekapcsolható tapasztalatokra a munkahelyeken. Különösen igaz ez az Y és Z generációs munkavállalókra, akik (beszélhetek a saját nevemben is), egyszerűen nem maradnak ott sokáig, ahol unatkoznak, vagy rosszul érzik magukat.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Kiemelten fontos, hogy minél több olyan pillanatot hozzunk létre, amelyben kreatívan tudunk alkotni, mert boldogok vagyunk.

Első blikkre ez logikusan hangzik, és máris sorolhatnám azt a rengeteg akadályt, amit a munkaadóknak elsőként el kellene hárítania, hogy szegény munkavállalóik boldogok lehessenek. Azonban nem ezt teszem –  inkább elmondom, mit tudsz tenni TE a saját munkahelyi boldogságod érdekében.

Dönts az örömmel végzett munka mellett.

Komolyan, a napod jelentős részét úgyis bent töltöd. Akkor nem lenne érdemes morgás, dúlás-fúlás helyett kihozni a legjobbat az adott időből?

Ébredés után szánj pár percet egy optimális napindításra. Végezz nyújtásokat, légzőfeladatokat. Reggelizz! Hangold rá magad indulás előtt egy kellemes munkanapra.

Mosolyogj! Egyből jobban fogod érezni magad.

Tedd a munkanapodat élménnyé minél több kis aprósággal. Lehet az egy feladat, amit örömmel végzel, egy új toll, egy szál virág az asztalodon (ha van asztalod), ebéd a kedvenc kollegáddal/kolléganőddel.

Amikor feladataidat végzed, tedd azt teljes figyelemmel és odaadással. Úgyis meg kell csinálnod, és ha puffogsz közben, akkor sem telik el az idő hamarabb, és még rosszul is fogod érezni magad.

Képzeletben veregesd vállon magad a nap végén: a mai napból is kihoztad a legtöbbet!

Vállalj felelősséget a munkádért.

Sokan vannak abban a szerencsétlen helyzetben, hogy kényszerből kell elvállalniuk valamilyen számukra megalázó vagy alulfizetett munkát (egyébként az én szótáramban nincs megalázó munkakör – szerintem igenis mindenki becsületreméltó, aki dolgozik, mindegy, hol, milyen szakmában). Te, aki ezeket a sorokat olvasod, nagy valószínűséggel nem tartozol közéjük. Hiszen Te választottad ki azt az állást, amiben jelenleg dolgozol, elmentél az interjúkra, igent mondtál az ajánlatra, végrehajtod a feladatokat, nap mint nap szorgosan bejársz dolgozni. Nem megkönnyebbülés tudni, hogy ez a te szabad akaratod végett történhet?

Egy pillanatra gondoljunk bele, hányan dolgoznak a világon szörnyű, kíméletlen körülmények között, éhbérért, akár bántalmazásnak, fizikai veszélynek is kitéve. Vagy hány nő él a világon, akik számára a munka, karrier, önmegvalósítás tiltott gyümölcs. Tudom, hogy Neked attól nem lesz könnyebb, hogy másnak még rosszabb, de tudd, hogy Téged ebben a pillanatban is nagyon sokan irigyelnek, ha Te ezt nem is gondolod.

Van választásod – dönthetsz úgy, hogy ezentúl megbecsülöd a munkádat.

Válts!

Ha még mindig úgy érzed, Téged akkor sem teljesít ki az, amit csinálsz, már nem találod a helyed, nem vagy elégedett – változtass. Beszélj a főnököddel – talán át tudja szervezni úgy a feladatokat, hogy az számodra is kedvezőbb legyen, vagy akad egy másik jó pozíció a cégnél, amire nem is gondoltál. Az is lehet, hogy be tudsz kerülni egy vállalati tehetségprogramba, vagy egy egész más részlegre, ahol kibontakoztathatod képességeidet. Fontos, hogy tudd: Neked kell kézbe venned a saját sorsodat, karrieredet. Ne várd mástól, hogy olvasson a gondolataidban, és kitalálja, mi a jó neked. Állj ki magadért!

Ha végképp nem találsz már örömet a jelenlegi munkahelyeden – menj. Van, amikor a felmondás az egyetlen megoldás – de tudd, hogy nem ez az egyetlen út!

Válaszd azt, hogy örömmel, szeretettel, hálásan végzed a munkádat, és válaszd azt a munkát, amit örömmel, szeretettel és hálásan tudsz végezni – így garantáltan boldogabb leszel.

Te ugye nem szavaznál a saját boldogságod ellen?

A folytatásban a munkaadók felelősségéről írok majd.