Mi köze a régészetnek az önismerethez?

Megtalálni valamit, ami feltárásra érdemes. Hosszas, alapos munkával, lépésenként közelebb kerülni a valósághoz. Nagy igazságok nyomára bukkanni, majd rájönni: amit mi kemény munkával felismertünk önnön életünkben, azt már mások is tudták előttünk. Vajon most az archeológiáról vagy az öntudatról beszélek?

Kislány koromban egy időben régész (is) akartam lenni. Persze a régészetet akkoriban valamiféle romantikus, kalandos foglalkozásnak képzeltem, ami jórészt abból áll, hogy egy Indiana Jones-szerű, sármosan szemtelen fickó oldalán fedezem fel Egyiptom vagy más egzotikus ország kincseit, miközben sikeresen megküzdök a rám váró természeti akadályokkal és pénzéhes haramiákkal. Az csak később vált világossá, hogy rengeteg archeológus nemhogy nagy egzotikus kincs, hanem még ásatás közelébe sem jut évekig, valamint hogy sem elegendő türelmem, sem kellő elhivatottságom nincs ehhez a szép szakmához.

Aztán más foglakozást választottam, és az emberi gondolkodás, a belső hajtóerő, a fejlesztés-fejlődés, az egészség és a teljesítmény közti egyensúly kutatása és megértése mellett tettem le a voksom. Nem mondhatom, hogy ez ne lenne időnként éppen olyan érzés, mintha egy sötét szűk egyiptomi sírkamrából keresném a kiutat, miközben valaki kívülről rám vágja az ajtót, az utolsó fényforrást is elzárva. (Ki mondja, hogy végül nem kapjuk meg, amire vágyunk?)

Ez év elején eljutottam a Magyar Nemzeti Múzeum egy régészeti konferenciájára, ahol a szakemberek rövid előadásokkal és poszterekkel tárták a nagyközönség elé 2018 legjelentősebb magyarországi régészeti eredményeit. Nagyon értékes leletekre bukkantak többek között az épülő Miskolc-Kassa autópálya útvonalán, akad itt bronzkori földvár, honfoglaló temető, korai földművesek nyoma és germán település részlete. Ugyanígy feltártak egy, szinte az összes régészeti és történeti korszakot felvonultató lelőhelyet Balatonszentgyörgyön, és akadnak még további jelentős lelőhelyek is szerte az országban. Nem szándékom archeológiai szakcikket írni, ezeket is csak azért mesélem el nektek, mert rendkívüli módon lenyűgözött mind a lelőhelyek gazdagsága, mind a talált leletek összetettsége és minősége; leginkább pedig a tudományoknak azon összessége, amely lehetővé teszi, hogy néhány használati tárgy és csontváz segítségével pontos képet nyerhessünk arról, hogyan is éltek és haltak, hol laktak, mivel foglalkoztak, milyen életmódot követtek őseink, és az milyen hatással volt rájuk. Hogy a fogak állapota megmutatja, mennyi gabonát fogyasztottak (sokat – a malomkövek között őrölt gabona akár a tövekig lekoptatta a fogsorokat), és hogy kereskedő életmódjukból adódóan milyen sokat vándoroltak (a sok sétától olyan mértékű kopás lépett fel, amely még ennyi idő távlatából is kimutatható a csontokból). 

Elgondolkodtam: miért van az, hogy sokszor a külvilágból várjuk a választ a kérdéseinkre, amikor itt van minden tudás, amire csak szükségünk lehet: leletekben, történelemkönyvekben, versekben és prózában, filmben és zenében, vagy akár a saját génjeinkben, vérünkben. Miért keresünk mindig „új” igazságot? Lehet, hogy a világ változik körülöttünk, de mi, emberek, ugyanúgy működünk. Ugyanúgy fog elkopni a mi fogunk is, ha követ rágunk!

Sokan hirdetik, hogy ne nézzünk a múltba, hiszen ami volt, elmúlt, nem kell azt megértenünk vagy elemeznünk, és csak a jelenre kell összpontosítanunk. Én azt vallom, hogy igen, a jelenben kell élnünk; de a „múlt”, az elődeink vagy önmagunk életének, gondjainak, bölcsességének ismerete és megértése nem hogy gátolja, hanem még segítheti is a mi saját utunkat. 

Te, aki talán épp a saját hivatásodat, párodat, hobbidat, életcélodat keresed: bízz benne, hogy már minden tudás benned van, amire csak szükséged lehet (úgy is mondhatnám: a véredben van). Végezz ásatást a saját életedben, porold le a régmúlt elfeledettnek hitt emlékeit kishitűségről, félelemről, bizonytalanságról, és tedd fel őket életed múzeumának polcára, ahol bármikor megtekintheted őket, mint külső szemlélő. Azután állj neki, hogy kifényesítsd belső kincseidet, mint a kreativitás, a jószándék, a hit és a bizalom, hogy ezeket magaddal vihesd bárhová, és bármilyen helyzetben alkalmazhasd. 

Légy a saját életed Lara Croftja vagy Indiana Jones-a!

Szükséged lenne egy tapasztalt “régészre” a saját projekteden? Nézz utána, Neked miben tudok segíteni!

Vélemény, hozzászólás?